| – Gyere velem Molnár Anna! |
|
| Hosszú útra rengetegre! – |
| Nem ment vele Molnár Anna. |
| Hívta, nem ment el jágóval. |
|
| Gyorsan elvágtatott vele, |
|
| – Megérkeztünk, édes rózsám, – |
| Csáki báró így szólt hozzá. |
| – Szállj le, ne ülj a nyeregbe! – |
|
| Kérte, hogy vigye őt vissza, |
|
| – Te leszel a Lipcse gyöngye. |
|
| – Nem kell nekem rang, méltóság, |
| Nem kell nekem nagy cifraság, |
| Van már nékem vőlegényem, |
| Akit hívnak Bálint néven. |
|
| Tudom, keres ő már engem, |
| Fáj értem a gyönge szíve, |
| Vaj, ha tudná, merre vittek, |
|
| Nékünk párba, megesküdni, |
| Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek, |
| Vége lesz az életemnek?! – |
|
| Csáki báró így szólt hozzá: |
| – Csak meg ne halj, szép violám, |
| Te leszel a Lipcse gyöngye, |
| Enyém maradsz mindörökre. |
|
| Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek, |
| Vége szakad az éltemnek. – |
|
| Rázárta az ajtót nyomban, |
| Elterült a földön holtan. |
|
| Piros vér lett a part alja, |
|
|
