| Már mikor én tizennyolc éves voltam, |
| Már én akkor házasodni akartam. |
| Megkértem tizenkét lányt, nem gyött el, |
| Valamennyi mind hibát talált bennem. |
|
| Az elsőnek kicsiny voltam, az volt baj, |
| Másodiknak szölke voltam, az volt baj! |
| Harmadiknak, hogy a szemem kékellett, |
| Negyediknek a termetem nem tetszett. |
|
| Ötödiknek, hogy én paripán gyöttem, |
| Hatodiknak, hogy vagyonom mér nincsen. |
| Hetediknek barnahajú legény köll, |
| Hő szerelem jöjjön ki a szívéből. |
|
| Nyolcadiknak, hogy én kocsin nem gyöttem, |
| Kilencediknek, hogy még korán jöttem, |
| Tizediknek, hogy nincsen édesanyám, |
| Tizenegyediknek, nincs ki gondot visel rám, |
| Tizenkettedik nem mén férhez soha. |
|
| Így hát akkor nem is lesz feleségem, |
| Gyalázattal kell a világot élnem, |
| Gyalázattal élem a világomat: |
| Legény vagyok, kimulatom magamat! |
|
|
