| – Szomorú hír, amit itt most beszélek, |
| Arra kérem, mindenki figyelje meg! |
| Takács Laci, sem gulyája, sem nyája, |
| Más ölébe ül a Julcsa babája. |
|
| – Állj meg, kedves kis Juliskám, megkérlek, |
| Ne add oda szívedet más legénynek! |
| Mert az enyém a tiedért hasad meg, |
| Ha a tiéd az enyémé nem lehet. |
|
| – Elmehetsz már, Takács Laci, magadra, |
| Találtam én náladnál gazdagabbra. |
| Mit ér nekem a csinos barna legény, |
| Ha nincs neki vagyona, és oly szegény. |
|
| A faluba muzsikaszó hallatszik, |
| Kis Juliskát esküvőre kisérik, |
| Elöl megyen Kis Juliska és párja, |
| Utána meg az ő régi babája. |
|
| – Állj meg, kedves kis Juliskám, megcsaltál, |
| Ezen szerencsétlen napra virradtál. |
| Gyászba borul mindjárt a te menyegződ, |
| Temetésre fordul a te esküvőd. |
|
| Egy puffantás épp a templom ajtóba, |
| A menyasszony halva esik a porba. |
| – Jaj Istenem, jaj Istenem, jaj nekem, |
| Mindjárt elfolyik a szép piros vérem. |
|
| A faluba a harangot kondítják, |
| Esküvőről temetésre fordítják. |
| Ki a fiát, ki a lányát siratja, |
| Szép fiatal korba mennek a sírba. |
|
|
