| Barna legény kiállott a kapuba, |
| Jobb szemire a kalapja lehúzva. |
| Odamegy a legkedvesebb barátja: |
| – Ugyan koma a te szived mi bántja? |
|
| – Barna legény, ne kérdezd, hogy mi bajom: |
| Beteg az én aranyos kis galambom, |
| Ottan fekszik, tiszta fehérbe fekszik, |
| Piros bársony paplannyal takaródzik. |
|
| Doktor-kocsi megy az úton sebesen, |
| Barna legény megszólítja csendesen: |
| – Doktor uram, adjon Isten jó napot! |
| Jöjjön vizitálja meg a babámot! |
|
| – Barna legény, ne aggódjon hiába, |
| Két nap múlva jobban lesz a babája, |
| Két nap múlva menjen végig az utcán, |
| Tekintsen bé a babája ablakán! |
|
| Két nap múlva végig is ment az utcán, |
| Bétekintett a babája ablakán. |
| Két ablakba két szál gyertya meggyújtva, |
| – Jaj, Istenem, meg van a babám halva. |
|
| Jaj Istenem, de szeretnék bémenni, |
| De szeretnék a babámmal beszélni. |
| Kelj fel, babám, kelj fel, mert megcsókollak, |
| Ölelő két karjaim közt hordozlak. |
|
| Temetésre kondulnak a harangok, |
| Ki lehet most a faluba a halott? |
| Ki lehet? A szomszédasszony leánya, |
| Barna legény igaz szívű babája. |
|
| – Megkondult a válaszúti nagyharang, |
| Húzza aztat három fehér vadgalamb, |
| Azt veri ki jobb és baloldalára: |
| Szerettelek galambom, de hiába. |
|
| Három éve járom a nagy világot, |
| Láttam benne sok szép élő virágot, |
| Olyan szépet, mint te vótál, nem láttam, |
| Nem találom párodat a világon. |
|
|
