| Ezörnyócszáznyócvanhetedik évbe, |
| Mi történt a szögedi szűrűs kertbe? |
| Farkas Julcsa föllépött az asztagra, |
| Véletlenül beleesött a dobba. |
|
| Mikor eztet Vidács János hallotta, |
| Elkiáltja: – Álljon mög a masina! |
| Az én rúzsám beleesött a dobba, |
| Az én rúzsám beleesött a dobba. – |
|
| – Szépen kéröm, Vidács János, most kendet, |
| Ha csak löhet, vögyön kend ki engömet! |
| – Kivönnélek, kedves rúzsám, nem löhet, |
| A masina elviszi két kezemet! – |
|
| Kivötték mán Farkas Julcsát a dobbúl, |
| Föltötték a tábornoki asztalra, |
| Piros vére úgy folyik mint a patak, |
| Édösanyja gyönge szíve möghasad. |
|
| Farkas Julcsát föltötték a szekérbe, |
| Elvitték a bécsi doktor elébe, |
| Bécsi doktor e szavakra azt mondja: |
| – A jó Isten mán ennek az orvosa! – |
|
| Mögüzentem a szeretőm anyjának: |
| Ringó bőcsőt csináltasson lányának, |
| Ringó bőcsőt, bele való kis párnát, |
| Az én rúzsám azon sírja ki magát. |
|
| – Tizönkettő, tizönhárom, tizönnégy, |
| Farkas Julcsa édösanyja, hová mégy? |
| – Kimögyök a szögedi temetőbe, |
| Rúzsát viszök a lányom körösztjire. |
|
|
