Szunemi asszony szíve kétkedik |
| Ám fájdalom nélkül fia születik |
Az anyjának ölében elaludt |
| Gyógyultan ébreszti fel Elizeust. |
|
|
Isten parancsára küldetett el |
| Minékünk Máriához Gábriel. |
Akár a szunemi nő, ő sem hiszen, |
| Ám amint Isten akarja, úgy legyen. |
|
|
Isai küldi fiát, Dávidot, |
| Hozzon hazulról ételt legott |
Vérei és Saul látják, miképpen |
| Száll a népre üdv, Góliátra szégyen. |
|
|
Máriához Istentől angyal küldetett, |
| Hírdetvén, Jézust kín nélkül szüli meg |
Dávidnak magvából a megváltót, |
| Ő kételkedve hallgatja a szót. |
|
|
Tizenkét vesszőt vesznek elé, |
| Köztük kizöldült az Ároné |
Mit az oltárra helyheztek ott, |
| S ez mindnyájunknak üdvöt hozott. |
|
|
Így zöldell nekünk is Krisztus vesszeje, |
| Amelyet Isten keze ültete. |
Igaz áldozat értünk valóban, |
| Ökör s szamár közt egy istállóban. |
|
|
Meghallaték az egyiptomi nyomor |
| Hóreben adá tudtul a bokor, |
Hogy Isten Mózest küldi ki |
|
|
Pásztoroknak mezőn ígyen hirdettetett: |
| Hogy bűn nélkül egy ember született, |
Ki Isten által, szűztől leve, |
| Világot megvált, Krisztus a neve. |
|
|
| Küld, Izraelt átokkal rontsa meg |
Bileám nyomban visszaüzen, |
| Isten áldása van Izraelen. |
|
|
Keletről jött és nyugatról jött, |
| Három szent király, ez a nevök. |
Tanúságot tőnek Heródes előtt: |
| Világra Isten mely áldást küldött. |
|
|
Sába úrnőjének elhíresztelék, |
| Kik hallák Salamon bölcsességét, |
Ő javakkal, étkekkel útra kel, |
| Hogy legnagyobb kincsével halmozza el. |
|
|
Ekként Sábából három király jövén |
| Hoztak Jézusnak, Mária ölén |
Aranyat, tömjént, mirhát, kincseket. |
| Krisztusról ők így emlékeztek meg. |
|
|
Erős lőn Izrael gyermeke, ép, |
| Megtartván a frigyládában hitét, |
Rajt egymást nézve állott két kerub+, |
| Így áhították Egyetlen uruk. |
|
|
Hasonlóképpen János kiáltja, |
| Mikor Jézust, a Názáretit látja, |
Mondván: ez Isten báránya, aki |
| Bűnünk bűntelenül vállára veszi. |
|
|
Sifrának s Puának parancsot ad |
| Fáráó: megölni minden fiat. |
Vélte országát ígyen tartja meg, |
| Miért a Vörös Tengerbe veszett. |
|
|
Heródes szintén megölete így, |
| Hogy elhallatszott a jaj a hegyekig, |
Sok ezer gyermeket félelmébe. |
| Krisztus is köztük van, azt remélte. |
|
|
Isten angyala Gedeonnak csodát |
| Mutat, amitől ámul a világ, |
Látván a mind nagyobb jeleket |
| Egész Izrael megváltója lett. |
|
|
Ekként Mária is a templomban |
| Áldoz, bemutatva Jézust ottan |
Kiről Simeon áldva szóla, |
| Hanna pedig prófétált róla. |
|
|
Mózest egy mély vízre kiteszik |
| Hívatja a királynő cselédeit. |
Szeretet a gyermeket neveli; |
| Majd ez Izraelt a bűnből kiemeli. |
|
|
Mint Krisztus is a jászolban feküvék, |
| Honnan égi szóra szökve vivék |
Egyiptomba, Heródes karmaibul. |
| Mit a világ javára fordíta az Úr. |
|
|
Szólott Mózeshez az Úrnak szava |
| Hogy térne Izrael népéhez haza, |
Mert mind ő elleni elpendültenek. |
| Szamárháton visz asszonyt s gyermeket. |
|
|
Mikoron zsarnok Heródes meghala, |
| Józsefhez jő az Úr angyala, |
Szólt: vigye Máriát gyermekével, |
| Szamárháton haza így tértek. |
|
|
Naámán, a poklos meggyógyult legott, |
| Mert néki a fogoly leány hírt adott |
Elizeusról, ki elküldte őt: |
| Venne a Jordánban hét feredőt. |
|
|
János is ekként bizonyságot tőn, |
| Jordánban Krisztust megkeresztelvén, |
Minden bűnüknek bocsánatáról. |
| Szent Lélek által Isten imígy szól. |
|
|
Midőn ősei földjét Jákob elhagyá, |
| Álmában angyalok jártak fel s alá, |
Kiket az Úr küldött, megáldva ím, itt |
| Minden ő magvából kelt sarjait. |
|
|
Krisztus is mondá a tanítványoknak |
| Hogy az Úr így küldi az angyalokat |
Az Ember fiához fel és le, |
| Ekként serkentve követésére. |
|
|
Ifjú Józsiás eszmél hirtelen, |
| Milyen vakká lőn Jeruzsálem |
Hogy Istenéhez térjen újfent, |
| Olvassa buzgón, mit a törvény jelent. |
|
|
Ifjan a templomban felolvasott |
| A farizeusoknak példázatot |
Krisztus, a prófétákból vettet. |
| Vezekeljetek, és térjetek meg. |
|
|
Isten teremté az embernemet, |
| Ámde makacs lett az módfelett. |
A kígyó rászedte Ádámot s Évát. |
| Mitől ránk merő jaj és kísértés szállt. |
|
|
Ekként környékezi meg Krisztust a Sátán, |
| Merő csalás és gonosz ármány. |
Ám a kísértésben szégyent vall, |
| Isten is ott vala Jézussal. |
|
|
Lesz Bethesdára szállt angyaltól ép, |
| Ki az évben elsőnek a tóba lép. |
Harmincnyolc évig várt valaki ott, |
| Gyengesége mián a vízig nem jutott. |
|
|
Ám látván őt Krisztus bénán feküdni, |
| Meggyógyította, ördögöt űz ki, |
Sírjából felkelti ő a halottat, |
| Sántát, púposat kinyújtózkodtat. |
|
|
Mózesnek az Isten Hóreb hegyén |
| Törvényt ad, ám látván ő lejövetén |
Mint gyűl a nép táncban a borjú köré, |
| Haragjában a táblákat összetöré. |
|
|
Krisztus úgyszintén templomba méne, |
| Keserű haraggal teli szíve. |
A kufárt mind kiűzte onnan, |
| Nem maradt senki ott a templomban. |
|
|
Ipán Saulon Dávid megkönyörül |
| Hárfáz neki, mitől kedvre derül. |
Majd haragos lesz és kedveszegett. |
| Ám dárdája Dávidot nem sebzi meg. |
|
|
A templomban Krisztus ígyen oktat, |
| Példát állítva farizeusoknak. |
Gazdag s szegény ott követ ragadott, |
| Ám Krisztus közülük eltávozott. |
|
|
Testvéreihez Józsefet Izrael |
| Az idegen földre küldi el. |
Meglátván fennszóval mondják azok: |
| Öljük meg tüstént az álmodót. |
|
|
Imígy a gazda küldötte cselédek |
| A szőlőskertben megöletének. |
Végül kezükbe az örökös került |
| Levágták öt is kegyetlenül. |
|
|
Efraim fiai foglyaikra ruhát |
| Adtak, és testük bebalzsamozák. |
Jerikóba szamáron vitettenek |
| Övéikhez, s örvendtek ezen módfelett. |
|
|
Egy ember Jeruzsálemből Jerikó |
| Városba ment, holtra veré rabló. |
Pap és lévita elment mellette, |
| A szamaritánus megsegítette. |
|
|
A prófétának húsz kenyeret hoza |
| S gabna zsengéjét Baal Salisa városa, |
Véle száz embert megelégített, |
| S maradt még bőven mindenkinek. |
|
|
Megáld Krisztus két halat, öt kenyeret, |
| Ötezer embernek asztalt terített. |
Annyit evett mind, amennyi elég. |
| Tizenkét kosár volt a maradék. |
|
|
Mózes által Isten szól: ne féljetek, |
| Az Úr ismeri szükségeteket. |
Az égből időben mannát hullat |
| Azoknak, kik úgy vélik, éhen halnak. |
|
|
Gyűjtsetek kincset, amely nem romlandó |
| Nem emészt meg féreg, nem visz el rabló. |
A holnap gondjára ne nézzetek, |
| Ad Isten, hogy legyen mit ennetek. |
|
|
Segíts haragosod szamarán, |
| Hogyha alkalmad adódna rá, |
Istenek akaratát teljesíted, |
| Mikor haragosodat megbékíted. |
|
|
Mózes törvényében írva vagyon: |
| Tarts teljes ünnepet szombaton. |
Ám ha ökröd a kútba esett, |
| Ki kell azt húznod onnan neked. |
|
|
| Papot kéré, adna kenyeret |
Ki neki a szentelt kenyérből adott. |
| Mit tészen a szükség, ezen láthatod. |
|
|
Az apostolok ugyanígy követék |
| Jézust szombaton, s nyersen evék |
Éhükben tépett kalászból a magot, |
| Amit Isten különben tilalmazott. |
|
|
Útjáról Tobit fia hogy hazatért, |
| Angyalnak intésére halepét |
Kent megvakult atyja szemére legott, |
| Ki így élte végéig látni tudott. |
|
|
Krisztus tanítványainak mutatott |
| Egy születésétől fogva vakot. |
Gyúrt hamar földből s nyálból kenetet, |
| S ki azelőtt vak volt, látóvá lett. |
|
|
Mózes parancsa: ki felebarátja |
| Feleségével bűnösen hálna, |
Vele együtt megköveztessék. |
| Így lészen a földön csak békesség. |
|
|
Parázna nőt vittek Krisztus elé. |
| Földre írt akkoron, s ezt felelé: |
Asszony vádlóid hová lettek? |
| Nem volt ott senki. – Menj, ne vétkezz többet! |
|
|
Kimondá Salamon ítéletit, |
| Hogy a gyermek igazi anyja melyik. |
S a gyermek, kit halálra szántak |
| Élve nyugoszik ölén anyjának. |
|
|
Midőn Krisztus egy városba bemene épp |
| Onnan egy halottat hoz ki a nép. |
Ezt újra életre támasztja, |
| És az anyjának visszaadja. |
|
|
Elizeus halva lelvén a fiút, |
| Harmadszor feküdt rá, szájába fútt |
Ágyán nagy fennszóval kísérve |
| Így adá anyjának vissza élve. |
|
|
Krisztushoz Márta ugyanezért esd, |
| És megadja őnéki ugyanezt. |
Szól fennszóval, hogy hallja a halott: |
| Lázár, lépj ki a sírodból legott. |
|
|
Ó, Júda, az Úr kiszemelt tégedet, |
| És zöldellő olajfának nevezett. |
Ám mert vakságod hűtlenségbe vitt, |
| Fád gyümölcsöstül tűzre vettetik. |
|
|
Krisztus Máté szerint szólt imigyen: |
| Minden olyan fa, amelyik nem terem |
Jó gyümölcsöt, kivágattassék, |
| S tűzben hamuvá égettessék. |
|
|
| Fogadta az Úrra: nem hagylak el. |
Követlek a halálba utadon |
| Feljajdul Isten, Illés hol vagyon? |
|
|
Kész halni Krisztusért, Péter megesküdt, |
| Csakhogy Isten országát bírják együtt. |
Ám mikor hajóból vízre lépett, |
| Kétségbeesve tőle kért segítséget. |
|
|
József hallván, halálán van Jákob, |
| Vevé Manasszét és Efráimot, |
Állatá őket jobb s bal felül, |
| Áldásban a kettő így részesül. |
|
|
| Anyja Jézust: miserere mei |
Egyik fiam jobbodra állasd, |
| Balodra másikat szolgádnak. |
|
|
Isten intő szavát nevették |
| Lótnak vői, és megvetették, |
Mígnem jött az Úr kénkő s tűz zápora, |
| És földig égett egész Szodoma. |
|
|
Ezenképpen a balga szűzek |
| Virrasztva az útra nem néztek. |
A vőlegény nagy váratlan jött meg |
| Égő mécs nélkül lepte meg őket. |
|
|
Fogadá Dávidot sok éneklő nő, |
| Góliát ölőjét: Boldog, aki jő. |
Saul keserű lőn ettől szívében, |
| Aztán dárdát vet reá dühében. |
|
|
Énekeltek zsidók is hasonlóképpen: |
| Áldott, aki jő az Úr nevében. |
Nyelvök kis idő után néma lett, |
| Krisztust saját vakságuk ölte meg. |
|
|
Lót ellenségnél fogságba esett, |
| Ám bántódása ottan nem esett. |
Hadával őtet Ábrahám menti meg. |
| Áldoz ezért néki Melkizidek. |
|
|
Ugyanígy Krisztust mi sem sértette, |
| Míg tanítványival a vacsorát ette. |
Adott áldozatul bort és kenyeret, |
| Hogy haláláról megemlékezzenek. |
|
|
Testvérek irígységének áldozata |
| Lőn József, csúfosan eladata. |
Ám később lelkükben bűnbánat |
| Ébredt, s csüggedten magukba szálltak. |
|
|
Júdás+ ugyanígy elvakíttatott, |
| Mivelhogy szívében Krisztus nem lakott, |
Harminc ezüstpénz volt az ára, |
| Ezért szánta magát rontására. |
|
|
Geházi Elizeustól elmegyen, |
| Hogy Naamántól két talentumot vegyen, |
Meg két ünneplőt. El is rejté, de |
| Ezért poklosság lőn a bére. |
|
|
Júdás+ ugyanily álnok ravaszul |
| Véli, Krisztuson meggazdagul. |
Igencsak silány pénzért eladja, |
| Nekünk üdvünkre, neki kárhozatra. |
|
|
Szólt Ézsaiáshoz az Úr fennen: |
| Mit kellene e néppel tennem, |
Mit nem tettem még ez ideig? |
| Azonban az sem kellett nekik. |
|
|
Krisztus is sírt Jeruzsálem felett: |
| Te, ki prófétáid megkövezed, |
Hányszor akartam jönni fiaidhoz, |
| Hogy összegyűjtsem őket, mint kotlós. |
|
|
Szodomába jött Isten angyala, |
| Lótot s családját kihozta vala, |
Mondá: hátra ne nézzenek oda. |
| Így vált sóbálvánnyá Lót asszonya. |
|
|
Ugyanígy szólott Krisztus ajka: |
| Ki a Menny kapuját óhajtja, |
Kezét az ekére teszi. Hátra |
| Nézve nem méltó Atyám országára. |
|
|
Az Illés kérte jelre az áldozat |
| Kigyúlt, hogy lássa, ki nem csupa vak: |
Tűz mutatja meg az Úr erejét |
| S eső, hogy vésse szívébe a nép. |
|
|
Szintúgy az angyaltól Krisztus jelet |
| Kapott az Olajfák Hegyére menet. |
Hűséggel a világért imádkozott, |
| Menekvést bűnünkből ezáltal hozott. |
|
|
A gibeoni roppant kő mellett |
| Joáb Amasénak megfizetett. |
Hamis csók közben belédöfött. |
| Nem sejté az, ilyen vég éri őt. |
|
|
Az Olajfák Hegyén Júdás+ azonképp |
| Zöld csütörtökön emígy cselekvék: |
Eladja zsidóknak Jézust éjidőtt, |
| Halálba küldi hamis csókkal őt. |
|
|
Jezabel hamis tanút állított, |
| Hogy így szerezzen bizonyosságot |
Beliál által a jámbor Náboton. |
| Megölték őt ekként gonosz módon. |
|
|
A főpapság a vénekkel együtt |
| Jézus ellen hamis tanúkat gyűjt. |
S ellene volt bár az egész tanács, |
| Kiáltanak rá hangosan halált. |
|
|
Etámban a sziklahasadék alatt |
| Háromezren gyűltek hős férfiak. |
Gúnyolták Sámsont, a gúzsba vertet |
| Ó nagy hirtelen agyonvert ezret. |
|
|
Ekként az Olajfák Hegyén a zsidók |
| Serege, hogy Krisztus szólt, földre bukott, |
Mint az, ki halálos ütést szenved. |
| Krisztus kérdezi: Kit kerestek? |
|
|
| A bűn tiltott gyümölcsét vette. |
Mint kígyó, lesznek okosok, hitték. |
| Embernemet emiatt sújtja ínség. |
|
|
Míg a kertben vissza nem fordíttatott |
| Krisztus által, mit Ádám okozott, |
Bukásunk az fordítá vissza, |
| Ki ártatlan vala és tiszta. |
|
|
| Adott, gazoknak hogy megfelelne. |
Üssék akár száját, hagyta nékik |
| Gúnyolják, köpdösik, haját is tépik. |
|
|
Jézus ekként engedelmeskedett |
| Önként Kajafás embereinek. |
Űzték, köpdösték. Vaj, megmondhatod, |
| Krisztus, hajadnál fogva ki rángatott? |
|
|
Dánielt vádolák Dárius előtt, |
| Ki végtére parancsolá, hogy őt |
Az oroszlánok közé vessék, |
| Mondván: Uradtól jöjjön segítség. |
|
|
| Hogy Krisztus halált ne szenvedjen. |
Kutatja miként maradhat élve, |
| Cserébe Barabást kínálva érte. |
|
|
Dániel gyűlölői kiáltottak: |
| Vessétek oda oroszlánoknak. |
Azok őt nem bántották éjjel, |
| Hamis vádlóit tépték széjjel. |
|
|
Kinek sziklára épült háza, |
| S magát teljesen az Úrra bízza, |
Marad jó lelkiösmeretben, |
| Háza meg nem dől bősz szelekben. |
|
|
Ahasvérus udvarán Mardokeus |
| Üle, mitől haragra gyúlt a hiú |
Hámán, néki bitót állíttata. |
| Maga került reá és tíz fia. |
|
|
Bánjatok hát könyörülettel |
| Megalázkodva a szegényekkel, |
Nehogy a gazdaghoz hasonlón, lelketek |
| Lázár lelkiért Pokol kapja meg. |
|
|
Hámánnak prófétálják baráti: |
| Mardókeust Isten választá ki. |
Ellene ők mit sem tehetnek, |
| Alul kell maradni egyikteknek. |
|
|
Egy öreg szólt: Énrám hallgassatok. |
| Hahogy embertől vagyon e dolog |
Hamarost elmúl és gúnyra vál, |
| Ám ha Istentől, örökre áll. |
|
|
Istent bűnösen szidalmazva, |
| Ám Mózes nékik vizet fakaszta. |
|
|
Így követvén Péter Krisztust az udvarba, |
| Kakasszó előtt hármul megtagadja, |
Kérdezik a tűznél: Tanítványa vagy? |
| Ő mond: Szakácsnő, sosem voltam az. |
|
|
Mózes Isten parancsára hadát |
| Száraz lábbal viszi a tengeren át |
Míg Fáraót lóval, szekérrel |
| A tenger feneke nyelé el. |
|
|
Így verték Krisztust a zsidók is, |
| Hogy vére kárhozatra folyt ki. |
Ámde nekünk üdvünkre vált az, |
| Megáldotta népét ezáltal. |
|
|
Nem tudott Mózesre nézni a nép |
| Orcáját el kellett takarni elébb |
Mert ott Isten igéje fénylett |
| Lelkük kötötték már a törvények. |
|
|
Ekként a zsidók mind elvakultak, |
| Nem látják Jézusban Megváltójukat. |
Kiáltják Pilátusnak erős hangon: |
| A vére mirajtunk és fiainkon. |
|
|
Mózeshez a pusztán szól Isten parancsa: |
| Fáraó ellen készüljön hadra, |
Kezében varázsvesszővel, a népet |
| Nagy ínségéből hogy mentené meg. |
|
|
Így ácsolnak nyers fából keresztet |
| Amelyre Krisztus felfeszíttetett, |
Eltépvén Ördög kötelékeit: |
| Miért az élet fájának nevezik. |
|
|
A nép a vizet keserűn nyelé, |
| Mígnem egy fát szúrtak le belé. |
Így mindenki ihatott abból, |
| Ami előbb még iszonyat volt. |
|
|
Ím, ily keserű fából lőn a kereszt, |
| Amelyre Krisztus felfeszíttetett. |
Ám ha úgy véljük, keserű igen |
| Hordozzuk tűrve, kínunkból kiment. |
|
|
Engedelmeskedett Istennek Ábrám |
| Fiát, akinek faköteg volt hátán, |
Alázatos szívvel vivé halálba, |
| Melyből a Mindenható megváltja. |
|
|
Így hordozta Krisztus is türelemmel |
| A keresztet értünk, mit Isten rendelt |
Mi bűneinknek váltságaként. |
| Szenvedte önként, hogy ráfeszíték. |
|
|
Ha elfogadtam Istentől a jót, |
| Neki szükségben is hálás vagyok. |
Anyám méhéből meztelen jöttem, |
| Magammal semmit nem viszek innen. |
|
|
Mert türelemmel hordozott kereszt |
| Jézusnál s az Úrnál érdemet szerez, |
És ki életét itt elveszíti |
| Ott örök életet ad Isten neki. |
|
|
Tartá Elizeus mezőn az ekét. |
| Azon Illés köpenyét teríti szét |
Méne ekét hagyva, csókkal válva |
| Szüleitől, Illésnek nyomába. |
|
|
Követni akarta az Urat valaki, |
| Ám övéitől előbb búcsúzni |
Kívánt. De ha már eke szarván a kéz, |
| Nem követi Jézust, ki hátra néz. |
|
|
Tudván, szívében mely nagy a harag, |
| Ajándokot küld Jákob Ézsaunak |
Útközben angyallal volt harca: |
| Istennek áldását kicsikarta. |
|
|
Ekként gondolt Krisztus a bűnre, melyet |
| Ádám az Édenben elkövetett. |
Tusakodott Istennel a kereszten, |
| Hogy Izraelnek megváltást szerezzen. |
|
|
Absalom vágyától gyötörve, |
| Dávid királyi székére törne. |
Kezd mindenféle fondorlatot. |
| Isten megbünteti, s a fa ágán lóg. |
|
|
Jézus Krisztust is gonosz csellel |
Ám ráeszmélvén gonoszságára, |
| Felakasztá magát egy fára. |
|
|
Álnok csellel Sámsont elfogák |
| Ellenségei szemét kitolák. |
Ám győzött rajtuk, noha világtalan. |
| Együtt haltak vele mindannyian. |
|
|
Krisztus még nagyobb győzelmet vett, |
| A keresztfán: Istentől ezért küldetett. |
Ördögre, Pokolra bilincset vetett, |
| Viseli ezért a Megváltó nevet. |
|
|
Isten és Mózes ellen zúgolódik |
| A nép, az Úr reájok küldi kígyóit. |
Az gyógyul meg csupán a vészből |
| Ki az akasztott kígyóra néz föl. |
|
|
Ádám és Éva kígyó csele miatt |
| Bajossá tevé mi dolgainkat. |
Gyógyulást a keresztre feszített |
| Megváltó halála hoz csak neked. |
|
|
Kitárt karokkal kérte Istent |
| Mózes, hogy népének segítsen. |
Kegyelemmel így győzött Izrael, |
| S hullott, ha ő karját engedte el. |
|
|
Krisztus is így kiált a keresztfán |
| Érettünk: Bocsáss meg nekik, Atyám! |
| Ne essünk ellenség rabságába. |
|
|
Ádám oldalából eredt a bűn, |
| Melynek mindenki részes lőn |
Nem tud, sem akar megválni tőle. |
| Krisztus ezért jött el a földre. |
|
|
Mutatásából tudjuk ezért mi, |
| Mind egész Írás őtet ígéri, |
Világnak bűneit ő kitépi, |
| Ily gyógyulást hoznak igéi. |
|
|
Dávid kezétől hullt gúnyos Góliát, |
| Harcra hevíté ez Izrael fiát. |
| Halálba küldvén az ellenséget. |
|
|
Ugyanígy Isten nem tűrte el, |
| Hogy tovább csúfolkodjék Lucifer, |
S mint Dávidnak, Krisztusnak hatalmat ad, |
| Pokolból kihozni öreget, ifjat. |
|
|
Ábelnek füstje az égre szállt: |
| Ezért szenvedett Kaintól halált |
Ki így akart úr lenni felette. |
| Mindebből kitetszik álnok tette. |
|
|
Mindközönségesen a zsidók pedig |
| Vélték, hogyha ők Krisztust megölik, |
Könnyen véghezviszik szándékukat. |
| Isten előtt ő volt az igaz áldozat. |
|
|
Balzsamozá József negyven napig |
| Izraelt, hogy tessék Istennek így. |
Áldotta, míg sírjába tette: |
| Nemzetségének ezt Ábrahám vette. |
|
|
Egy nő borult Jézus lába elé, |
| Testét illatos olajjal kené, |
Látván tanítványi mint civakodnak, |
| Mond Jézus, jele ez halálomnak. |
|
|
Tóbiás csendben azon igyekezett, |
| Hogy gyámolítsa a szegényeket. |
Felvette, ha valakit holtan |
| Talált, s eltemette titokban. |
|
|
Így József is, az arimathiai, |
| Kéré Krisztust, hogy eltemeti. |
Titokban hallgatott ő szavára, |
| Viteté saját sírboltjába. |
|
|
Felkorbácsolja Isten a tengert. |
| Hagyatkozzék rá, készti az embert. |
Jónást a hajóból el-kihajíták |
| A cethalban aludt három napon át. |
|
|
Az írástudók megegyezének, |
| Megölik Krisztust a köz java végett. |
Mély sírba tevék le tetemét, |
| Míg ott aludt, három nap őrizék. |
|
|
Gyomrában Jónást őrizte a cet. |
| Az Úr jóságából ez így esett. |
Ott egészséges és ép maradt |
| Kijöve újra a harmadik nap. |
|
|
Sírból ekként kelt Krisztus harmadnap |
| Akit érettünk halálra adtak |
Levette rólunk láncát halálnak |
| Énekeljük hát: Krisztus feltámadt. |
|
|
Éjszaka Sámson Gázában aludt. |
| Reggel elvitte onnan a kaput. |
Romlására tört az ellenség |
| Ám kijutott a mezőre onnét. |
|
|
Éjtszakán Krisztus sírban feküvék. |
| Hogy elmozdítnák reggel kövét, |
Ő már halálból felemelkedett. |
| Mondjunk Istennek mind köszönetet. |
|
|
Évben egyszer ünneplik Purimot |
| Menekülésük okán a zsidók. |
Böjtölnek akkor és nyugosznak. |
| Megváltásukat Eszter hozta. |
|
|
Húsvét napja ünneplő napunk |
| Hű megmentőnknek akkor adunk |
Hálát, mi Megváltónknak, amiért |
| Áldozott érettünk testet és vért. |
|
|
Minden bajunkat magára vette, |
| Türelmes bárány, hátán vitte. |
Érettünk önként ment a halálba, |
| Sebei ennek a bizonysága. |
|
|
S Magdalénának reggel megjelent, |
| Előtte állott kertész képiben: |
Mondd el Jézusról az apostoloknak |
| Hogy halálából ímhol feltámadt. |
|
|
Hóreben az Úr szólítja Mózest. |
| Ám nem hiszen még isteni szót ez. |
Mond az Úr: dugd kezed kebledbe. |
| Poklos fehér volt, mikor kivette. |
|
|
Krisztusban Tamás sem hisz ezenkép |
| Míglen maga is az Úrhoz nem lép |
Mélyeszti két ujját sebébe. |
| Mivel érezett, hitt is végre. |
|
|
József csodás látásról tesz hitet |
| Atyjának s tizenegy testvérinek. |
Isten nagy titkát kiteregette, |
| Ahogy a Mindenhatótól vette. |
|
|
Hasonlatos Krisztus magyarázata, |
| Amelyet reá bízott az Atya. |
Magasztalja, mily nagy az Isten, |
| Ki megvigasztal minket a hitben. |
|
|
Tűzben szállott Illés magosba, |
| Az együtt való szolgálatra. |
|
|
Parancsit Krisztus így hagyományozta |
| Élete után a tanítványokra. |
Atyjához a felhőkbe szálla, |
| Velünk is így lesz az ő útján járva. |
|
|
Istenből Hóreb hegyén fogadott |
| Mózes törvényt, mit népének adott. |
Ez lelküket majd kötve tartja, |
| Mígnem enyhítend Krisztus rajta. |
|
|
Az igazi áldást reájuk adja, |
| Amelyet őrá származtatott atyja. |
Szent Lélek által ment végbe ez is, |
| Törvényből minket az igazságba visz. |
|
|
Áron két fia, Abiha és Nádáb |
| Hamisan készíti áldozatát. |
Látván ezt a Magasságos, őket |
| Saját tüzükben égeté meg. |
|
|
S mert Anániás hamisságot mívelt, |
| S feleségében ehhez cinkosra lelt, |
Mikor üdvükért áldozván csaltak: |
| Péter előtt ők tüstént meghaltak. |
|
|
Mikor Isten temploma építtetett |
| Faragtak a mesterek szegletkövet. |
El vagyon az minden háztól hajítva. |
| Krisztusra vár, aki megújítja. |
|
|
Megbotránkozott a hitetlen világ |
| Hogy az emberi bölcsesség arra szállt, |
Akit Isten ekként felmagasztalt, |
| S őreá mutat ím, minden angyal. |
|
|
Mózes a Frigyládát átviteti |
| A Jordánon: lássák a nép vénei |
Nagy kövekből annak dombot hányva, |
| Ha eljutottak már Kánaánba. |
|
|
Tizenkét apostol is így küldetett, |
| Hogy bejárnának minden földeket. |
Hírdettessék igéje világszerte: |
| Győz, aki hisz, s meg van keresztelve. |
|
|
Mikoron Mózes által víz fakadt |
| A sziklából, köztük hitetlen is akadt |
Kételve az Úr segédül jöttét. |
| Haszontalan szó volt ez fölöttébb. |
|
|
Pál idejében így vitáztak aztán, |
| A megtört kenyérről magyarázgatván |
Ki erre, ki meg amarra hajolva! |
| Az Úr teste benne, avagy kívüle volna. |
|
|
Ézsaiás által jelenti meg |
| Isten, hogy szelleme szent vérinek |
Jegyét viseli majd minden nép, |
| Hitének méltó jutalmaképp. |
|
|
Az Apokalipszisnek angyala |
| A kereszt vérével jelöl vala |
Tizenkét ezeret Izrael minden |
| Törzséből, kik meghaltanak a hitben. |
|
|
Hol akartok építni hajlokot, |
| Amelyben engem igazán lássatok? |
Avagy nem mindent kezem alkota, |
| A föld pedig lábamnak zsámolya? |
|
|
Isten kezének alkotása minden |
| Nem lakik ő emberkéz rakta mívben, |
Mintha embertől bármit is kapna: |
| Hisz életünk is nekünk ő adja. |
|
|
Egy asszony Antiochus idején |
| Mindhét fiával inkább halni mén |
Mint megszegje a Mózes adta törvényt. |
| Így mentek ők halálba önként. |
|
|
A jámbor Istvánt pedig a hét |
| Kiválasztott közül megkövezék, |
S hogy megnyíltak szeme előtt az egek |
| Istennek jobbján Jézust látta meg. |
|
|
Mózes, kit vezérele az igazság |
| Isten fénye előtt elrejti arcát |
Ruhájába, s noha rugódozik, |
| Teljesíti az Úr parancsait. |
|
|
Paulus vak buzgalmában siket |
| Szolgája Jézus üldözőinek |
Vak lőn az úton Damaszkusz előtt, |
| Hirdette azután az Üdvözítőt. |
|
|
Ézsaiáshoz az Úr szól: Hozd elém |
| Ki látó, vak, néma vagy jövevény. |
Hiszen az állatok is, a vadak |
| Fennszóval mind engem áldanak. |
|
|
Péternek az égből egy takaró |
| Ereszkedett alá, s benne ennivaló : |
Állatok tiszták és tisztátalanok, |
| Mit Isten megszentelt, másnak te se mondd. |
|
|
Elizeust látván a gyermekek, |
| Kopasz: öltötték reá a nyelvüket. |
A büntetésük rettentő lett, |
| Medvék jöttek és széttépték őket. |
|
|
Próféták által bűnhödtek ekképp |
| Izrael gyermeki bérök elnyerék, |
Mikor Jeruzsálem romlásra ért, |
| Harminc embert adtak egy garasért. |
|
|
Jerikót kerülték hét napont át, |
| Ottan tartá Józsua táborát. |
Hét pap fújta a harsonákat, |
| Mígnem a falak a földre omlának. |
|
|
Hét angyal harsonáz Isten előtt, |
| Hírdetvén, ítélet ideje jött. |
Valaki messzire hallatja szavát: |
| Csupa jaj, csupa jaj az egész világ. |
|
|
Látá a sok bűnt a földön Isten |
| Mondá Nóénak, legott készítsen |
Bárkát magának s övéinek, |
| Mert küld a világra özönvizet. |
|
|
Miképpen a Nóé napjaiban, |
| Úgy jön az ítélet hamarosan. |
Ettek ittak és házasodtak. |
| Értsd meg, ily sebten jő a végső nap. |
|
|
Indítsd meg sarlódat, megérett a föld, |
| A gonoszság pohara színig tölt, |
Elsötétednek a nap és a hold, |
| Csillagtól nem fénylik az égi bolt. |
|
|
Sarlóval angyal sújt, felhőn ülő, |
| Egy második s harmadik utána jő. |
Harag termését kádba vetve, |
| Vért sajtoltak ki, szörnyűt belőle. |
|
|
Jaj annak, házhoz ki épít házat, |
| Jaj, jaj, aki majd dőzsölve vigad, |
Jaj annak, ki jónak mond gonosz tettet, |
| Jaj nekik, kik a gazságon nevetnek. |
|
|
Jaj nektek farizeusok, írástudók, |
| Jaj nektek hamis képmutatók, |
Jaj, jaj nektek, kik bejutni sem tudtok, |
| Jaj, kik a kint állót kizárjátok. |
|
|
Azokról szóltunk egykor gúnyosan, |
| Kiknek helye most Isten mellett van. |
Lásd, számon tartja őket az Úr, |
| Övéi között választottakul. |
|
|
Távozzatok tőlem átkozottak, |
| Mind, kiket balomra állítottak: |
Istent, embertársat nem ismertetek, |
| Ezért örök lesz szenvedésetek. |
|
|