Esztergom, 1542. október 24.
A világon semmi sem okozhatott volna nagyobb fájdalmat, mint az, hogy akinek szárnya alatt árnyékban szerettem volna életem során nyugodni, az úgy elvonta magát tőlem szerencsétlenségemben, hogy irigyeim szava nyomán olyanokkal gyanúsít, mikről most vallatnak Felségtek tanácsosai. Isten a tudója, aki minden szívbe belelát, legkegyelmesebb Fejedelmem, hogy semmi olyat nem tettem, ami Felségteknek vagy a saját tisztességemnek ellenére lett volna. Nem tartom magamat ugyanis annyira alávalónak, hogy ne forgott volna eléggé a szemem előtt Felségteknek fogadott tisztességem és őseink hite. Ezért hát fényességes, nekem legkegyelmesebb Fejedelmem, ne tartsa többre irigyeim üldözését azoknál a szolgálatoknál, miket Felségteknek tanúsítottam. Tudja Felségtek, hogy intettem erre, mikor Felségtek szólítására Felségtekhez tértem, figyelmeztettem én Felségteket, hogy mert másként nem tud ártani Felségteknek és nekem az ellenség, különféle nagy árulásoknak kell lenniük ellenem. Tudja Felségtek, hogy mivel nyugtatott meg, és Felségtek koronázásakor miféle szavakkal mutatta ki Felségtek a kegyességét, ezért hát uram és kegyelmes királyom, ne sodorja Felségtek életemet keserűségbe irigyeim szóbeszéde alapján, és ne vegye el tőlem azt a keveset is; mit őseim oly sok munkával szereztek. Legyen Felségtek irgalmas szolgája iránt, hogy e példa nyomán mások is mihamarabb térjenek át Felségtek szolgálatára.
Nem azért tartottam vissza a káptalani javakat, mintha nem akartam volna engedelmeskedni Felségtek parancsának, hanem csak halasztottam a dolgot, mert azt hittem, hogy mindarra, amiért Felségteknek könyörögtem, kegyes választ kaphatok, és egyebekkel együtt elhagytam intézésüket. Ha pedig Felségtek abban talál vétkesnek, hogy semmi jeles dolgot nem hajtottam végre, Isten a tudója, hogy minden erőmmel arra törekedtem, és amiben tudtam, hűséggel szolgáltam. Minden barátomat, atyámfiát Felségtek iránti hűségre intettem. Nincs egyetlen barátom, nincs egyetlen rokonom sem, aki ne kötelezte volna magát esküvel Felségteknek, ezért hát alázatosan esdeklek Felségteknek, mint az én legkegyelmesebb uramnak, ne rója föl vétkemül azt, amiben nem lehetett szolgálni, mert biztosíthatom Felségteket, hogy ha életem árán Felségteknek adhattam volna Budát és az egész országot, megadtam volna. Esedezek Felségteknek, hallgassa meg könyörögésemet, mert nincsen emberfia, akinek Felségteken kívül könyörögnöm kellene, akiben hittem, s akire egész életemet bíztam.
Téglásy Imre fordítása