A királyi helytartó és a tanácsosok I. Ferdinándnak+*

Pozsony+, 1546. április 21.

Mit válaszoljanak Perényi Péter+ uram szolgái uruk parancsára a várak átadása és egyéb dolgok ügyében, amelyeket az ő kiszabadulása fejében megadni tartoztak Felségteknek, illetőleg azoknak, akiket erre rendelt, Felségtek a jelen sorokhoz csatolt levelükből megtudja. Ettől a választól* Perényi uram annyira megrendült lelkében, hogy a vigasztalódásnak már semmi helye sem maradt. Hiszen amikor Felségtek jóságából elnyerte volna szabadságát, saját szolgáinak megátalkodottsága miatt, akiknek pedig leginkább kellett volna segítségére lenniük, kénytelen szabadságát nélkülözni. Mi ugyan levélben és követek útján is újból szorgalmatosan intettük szolgáit és várai porkolábjait+, hogy becsületükkel gondolva engedelmeskedjenek uruk parancsának, ne akarjanak balsorsa hosszabbodásának okozói lenni. Reméljük, hogy talán intelmeink és a dolog maga is józanabb belátásra bírhatja őket. Addig is jónak látjuk, hogy könyörögjünk Felségteknek, mivel tudja, hogy Perényi uram kész arra, amiben megállapodtak, és nem ő, hanem az emberek vétkesek abban, hogy mégsem teljesült. Felséged ne rendeljen el semmi súlyosabbat a terhére, hanem szokott kegyességével könyörületesen járjon el vele, kiváltképpen mivel a betegségek és a bánat már szinte teljességgel felőrölték. Mi, amint mondottuk, semmit sem fogunk elmulasztani, hogy amikben megállapodtak vele, teljesüljenek.

Détshy Mihály fordítása




Hátra Kezdőlap Előre