Bethlen Farkas+

Erdély története*

Először Bécsben, majd Újhelyt vetették tömlöcbe, és noha mind Thurzó Elek+, a rokona, akit pedig máskülönben kedvelt a király, pártját fogva a királynál önkéntes kezesnek ajánlkozott addig a napig, míg Perényinek meg kell jelennie a bíróság előtt, mind pedig Ferenc fia (akit ő maga adott állhatatossága biztosítékaként Szulejmánnak+, és aki ugyanakkor valahogyan megszökött a fogságból) apja helyett vállalta volna a börtönt, amíg nyilvános ítélet nem tisztázza a dolgot, és az 1545-ös általános országgyűléseken még az ország karai és rendjei is alázattal kérték Ferdinándot+, hogy kegyesen bocsássa már el őt, az összes országlakó magát ajánlotta kezesnek érte, hozzátéve, hogy az a nyomorult rab semmivel sem követett el nagyobb bűnt azoknál a spanyol kapitányoknál, akiket, bár alkalmat adtak az ország ily nagy romlására, mégis büntetlenül engedtek el, sőt tán még ajándékot is kaptak, de a király mindezek ellenére sem teljesítette kérésüket, sőt még azt sem engedélyezték a fiúnak hogy az apját megölelje. […]

Végre a császár beleegyezett abba, hogy előkészítsék az elbocsátását célzó tárgyalást, és elrendelte, hogy Újhelyről szállítsák át Bécsbe, de még mielőtt az eljárást elkezdték volna, 1547-ben eltávozott Perényi az élők sorából. Nem jutott jobb sors a fiának, Ferencnek sem, mert amikor apjának halála után Gábor nevű testvéréhez ment, hogy az apja által hagyott vagyonból egyenlő jogú örökösként ő is részesedjék, méreggel tették el láb alól, vagy ahogyan mások mondják, a Bodrog folyó örvénylő közepébe hajítva fullasztották meg, holttestét pedig, hogy a víz föl ne vesse, egy karóhoz kötötték

Téglásy Imre fordítása




Hátra Kezdőlap