15 Bornemisza Pál Cseffei Jánosnak

1556. március 15. Gyalu

Ajánlom Isten után való szolgálatomat Tekegyelmednek, kívánván jó egészséget, és hogy Isten őfelsége vezéreljen Tekegyelmedet, és ez szegény hazáját minden jóra!

Ím megadák Tekegyelmed levelét, kiből éppen megértettük az mostani szászsebesi gyűlésnek zavaros végzéseit; megjőve hív szolgánk is Szász Sebesről, és mindent megértettünk, miképpen lettek ott az dolgok.* Azt nem bánjuk úgyannyira, hogy mindenünk elvétetett, és ki kelletik ez országbul, ki nem hazánk, takarodnunk; mert Istené az dicsőség, és mü csak gyarló szolgái vagyunk, és hitünkért és hívségünkért jó szívvel szenvedünk, le lévén kötelezve vallásunk és tett hitünk erejénél fogva római király [I. Ferdinánd] hívségére, kit Isten azért rendelt, hogy münket az pogányság ereje ellen védelmezzen és attól oltalmazzon, nehogy pogány igája alá esvén pogányoknak áldozzunk, és azok jószáginkat, marháinkat, vagyonunkat, mindenünket kiszívják, és végső pusztulásra juttassanak gyermekeinkkel egyetembe.

Ennek okáért meg nem foghatjuk ép elmével, hogy Tekegyelmetek miképp vetemedhettek arra, hogy bedugván fülét az keresztény király atyai intési elől, az pogány torkába, unde nulla salus, nulla redemtio [ahonnan semmiféle menekvés, semmiféle megváltás], vessék minden reménységeket. Úgyannyira megvakultak Tekegyelmetek, hogy sem nem látni, sem nem tudni akarnak azon végezetekről mellyet római király felsége öreg János királlyal Váradon kötött vala,* ki szerént halála után vissza kell vala szakadnia ez országnak az magyar szent koronához és annak felszentelt királyához Ferdinandushoz. Ez hüttel is megpecséltetett öreg Jánostól, és ha az levél meg sem pecséltetett akkoron mindjárást, de megmaradott az király halála után is az ő hütinek ereje, és élnek még azok azkik ezt tudták és tanácslói és eszközei valának. Tudjuk, hogy Tekegyelmetek azt mondhatják, valamint mondották is több versen, hogy „ezen levél nem publicáltatott [nem tétetett nyilvánossá] soha is, és hogy az megholt király ez országnak eleibe ezt soha is nem bocsátotta”; de erre már régen megfeleltünk derekason Dobó István urammal őkegyelmével; de mü surdo fabulam cecinimus [süketnek mondtunk mesét].

Meglehet, hogy az megholt [János] király az ő fia [János Zsigmond] születése után ezen hütét megbánta, de király az ő szavával az kereszténység kárára és az pogányság hasznára nem játszódhatik. Verba ligant homines, taurorum cornua funes. [A szó megköti az embert, a bika szarvát a kötél.] De erről nem szólunk ám többet, mert eziránt már régenten kiszólottuk magunkat vajda urammal őkegyelmével.* Deus sit judex et vindex [Isten legyen az ítélő és bosszuló]. De szólunk csak, és ugyan nagy fájdalommal az mostaniakról, ki nem kevésbé gyalázatos az feljül megmondottaknál. Megígérte ez ország az székelyvásárhelyi gyűlésben* az elmúlt karácson táján szóval, levéllel, hüttel, hogy míg követi az instructioval [utasítással] Ferdinandus római királytól mü kegyelmes urunktól, fejedelmünktől és keresztény királytól vissza nem jőnének, addig semmi újítást nem mívelnének, és az római király őfelsége hititől el nem szakadnának. Ím az követek nem jöttek még vissza és mégis jó idején elpártolának, s Petrovics uramat őkegyelmét, ki hitetlenül maga szülötte keresztényi vallását eltagadta, közikbe béfogadának, és az pogányság torkába bolondul bévetették magokat. Mit mondhat, és méltán mondhat, ezekről az egész kereszténység? Hát ez nem hütetlenség? nem az kereszténység megtagadása? nem az hütnek szörnyű való megtapodása? nem oktalanság-e mit remélhet ez ország az pogányságtól? talám megmaradását? bizony csak ebfogakkal való megmarását várhatja. Talám remélhet csendességet? igen fegyverek, dobok tarczak csedítését* keresztény vérrel megfertőztetve. Talám az pogányságnak holdja alatt, és annak árnyéka alatt nyugodalmat remélnek? de az holdnak soha sincs az az tápláló és színt adó ereje mint az napfénynek; elhervad minden, az mi csak egyedül az hold sugárát látja; de hol az árnyék is? Ha nincs fa, eresz, ház, nincs is árnyék; nem is lesz pogány alatt fa, eresz, ház, mert az pogány mindent dúl-fúl, ront-bont; bizonysági ennek az múlt veszedelmes háborúk; az hol pogányok járták az falukat, ott már most halmok vagynak; nem is hinné ember, hogy ott szép faluk, jószágok lettek volna. De ám lássák Tekegyelmetek mit csinálnak. Curavimus Babilonem, et non est sanata. [Ápoltuk Babilont és mégsem gyógyult meg.] Mert szépen tészen és ígér az pogányság Tekegyelmeteknek, de ha majd farkasfogát kimutatja, és római király őfelsége most kihúzza kezit, oltalmát, kegyelmét ez országtul, miképp fogja ez maréknyi ország magát védelmeznie? késő lesz majd akkor az rimánykodás, bánat, szégyen és kérés. De erről most hejában szólunk, mert nem tetszik ez megvakult és átalkodott országnak az jövendőre is tekénteni. Salvavi animan meam. [Megőriztem lelkemet. ]

Baling uramat várjuk ez órában Dobó István uramtól vissza, de ne várják Tekegyelmetek, hogy soha hütünktől elszakadjunk; római király őfelsége az mü kegyelmes urunk, fejedelmünk, királyunk; néki élünk, halunk. Sic me deus conservet et animae salutem largiatur. [Így engem megőriz az Isten és lelkemben üdvösséget áraszt. ] Nem is szorultunk úgy annyira ez maréknyi országnak püspökségére, praelatusságára; vagyon még az keresztény világban más püspökség; nem is vágyunk éppen püspökségre, hanem hitünknek és adott szavainknak és esküvéseinknek megtartására, és ha kell, jó szívvel szenvedünk az kereszténységért és igaz, szent boldogító vallásunkért. Isten tartsa meg Tekegyelmed elméjét, hogy az jót és az igazat tántoríthatatlan kövesse mindenekben. Látja ezt Isten, hogy szívemből mind Tekegyelmednek, mind másoknak sokaknak tiszta szívemből kívánom, kérvén Istent, hogy kegyelme, irgalma, oltalma légyen Tekegyelmeteken mindörökké, és főképpen ez órában. Amen.

Datum in castro nostro Gyalu, die 15-ta mensis martii. Anno salutiferae incarnationis dominicae 1556. [Kelt gyalui várunkban, március hó 15. napján. Az üdvösséghozó megtestesülés vasárnapján, az 1556. esztendőben. ]

Paulus Absthemius Ep[isco]pus [püspök] m. p.

Ez órában jöve meg Baling uram; mondják, leindultak volna már az követek; nemsokára várjuk, addig is készülünk és mozdulunk; az uj fegyveres nép elérkezett már ez ország széleire, az itt benn való még ez vasárnapon megindult Fejérvár felé. Kővárról és Medgyesről is jövének hírek; szász uraimékban ne igen bízzanak Tekegyelmetek, mert van tőlök leveleink újabbak; az római király dolgát olly könnyen, mint Kegyelmetek, el nem hagyják. Kleőz uram is immár vajda uramat megjárta és az dolgok állását ő is már megértette, és ez órában megyen Szebenbe. Mü részünkről az vajda urammal, és az római király híveivel és bízottjaival, si fractus illabatur orbis, fidem servabimus ad ultimum usque vitae halitum [ha a világ össze is omlik, a hitet megőrizzük az élet utolsó lehelletéig]. Isten velünk mindnyájunkkal.

Kemény-Nagy Ajtai Kovács, 1. 24–28.




Hátra Kezdőlap Előre