78 Bocskay István Illésházy Istvánnak

1606. október 15. Kassa

Stephanus dei gratia stb. [István Isten kegyelméből stb.]

Spectabilis ac magnifice stb. Salutem stb. [Tekintetes és nagyságos stb. Üdvözletünket stb.]

Buczy Benedek által írt volt Érsekújvárból kegyelmed egynehány dolgokról levelet münekünk, melyeket megértvén igen akarjuk, örülnénk is néki, hogy kegyelmed az oda fel való állapotokat és az embereknek szándékokat, elméjeket bőségesen münekünk is tudásunkra adja. Az török állapatját, hogy oly veszettnek tartják, semmi egyéb nagyobb csuda nem lehet olyan főmonarcha, mint az rómi császár [II. Rudolf] tanácsiban, hogy ők afféle olasz híreken olyan igen kapnak, mert ha olyan igen veszettül vagyon az töröknek állapatja, az mint nekik az olaszok persuadeálják [elhitetik], miért kell őnekik is félniek tehát az török ereitől, és miért nehezlik az mi velek való békességünket?* De ők ámbár legeltessék magokat efféle hírekkel, nacta occasione [ha alkalmat talál] kegyelmed, visszahitesse azt vélek, és nézzünk csak az feltött célra, az békességnek véghezvitelére, mert az mi hazánknak és nemzetségünknek megmaradása csak abban vagyon, hogy most ennyi romlásból és hosszú ideig való hadakozásból pihenhessék meg, és vehessen valami épületet magának, hiszem az következendő üdők is magokra gondot fognak viselni.

Az imperiumi gyűlésben,* hogy császár ő maga személye szerint felmenjen, azt mi is azokkal tartjuk, az kik nem hiszik, hogy megcselekedje, hogy ennek életében más császárról gondolkodnának az electorok [választófejedelmek], azok is nem fogják azt cselekedni, mert abból sok zűrzavar és háborúság következnék az keresztyénségre, az embereknek élete s mind az birodalmoknak osztogatása Isten kezében vagyon, annak és akkor adja, akinek és az mikor akarja. Ha mit ért kegyelmed ez után is odafelé való állapatokról, kedvesen vesszük, ha nekünk is tudtunkra adja.

Az lengyelek is mégis veszekedésben vannak az királyokkal, most hasonlás esett azok közt, kik ezelőtt király ellen az respublica pártját tartották; az krakkai vajda Radzivillal együtt belehagyták Stadniczkit, némelyek azt mondják, hogy tractálásnak [tárgyalásnak] okáért, zálog mentek volna az királyhoz, ki nemigen hihető, de az bizonyos dolog, hogy mind az kettő királynál volt, és most is ott fognak lenni. Stadniczky házához ment Lanczutra, az mi magyar hadaink kijöttenek onnan, az respublicat még is azt mondják, némelyek, hogy gyülekezik, minthogy ad 12. Octobris volt convocatiójok [október 12-re hívták őket össze], nem tudjuk, hacsak ebben hagyják ezután dolgokat, avagy újítnak valamit; mi úgy viseljük hozzájok magunkat, hogy az jó szomszédságnak felháborodására semmi okot nem is adunk, és az kik az respublica javára jó akarattal megtaláltatnak bennünket, el nem taszítjuk, sem idegenítjük tőlünk.*

Az hajdúságnak oda felmeneteli felől, egynehány rendbeli panaszkodását láttuk kegyelmednek; mind azokra, mit írjunk, magunk sem gondolhatjuk, Isten látja, semminek okai nem vagyunk, mert ha lehetne az egész hajdúságot csak az magunk kebelében vagy markunkban szorítanunk, hogy senkinek terhére ne volnának, de ilyen változás közönségesen soha kár nélkül nem lehet; ha oly jó szél találkozott volna valahonnan, az ki hírünk nélkül az német császár erejét kifutta volna Magyarországból, talám úgy kár nélkül helyére tudtuk volna hütünknek és nemzetségünknek szabadságát állatni, de hogy haddal kellett azokat innen kivernünk, az kik minket rontottanak, kárral kellett annak meglenni, kit az következendő jóért el kell mindnyájan szenvednünk. Eddig ha módunk lehetett volna ezeknek leszállításában,* és nemzetségünknek állapatja az két hatalmas császár [II. Rudolf és I. Ahmet) ereje között ilyen bizonytalan nem lött volna az leszállításokban is, vagy könnyen vagy nehezen gondunknak kellett volna reája lenni. De ha szintén módunk lött volna az leszállításokban is, bizontalan állapatunkhoz képest, nem mondhattuk volna bátorságosnak, mert amazoknak mindkettőnek kész hada és ereje fenlévén és alkalmatossága adatván reá, az két tar közül, ki tudja melyik kapott volna üstökében az magyar nemzetségnek. De ugyan az leszállításban is, jól tudja kegyelmed, hogy eddig semmi módunk nem volt, mert az fizetésre és hópénzeknek adására elégtelenek voltunk.* Számok őnékik ezalatt fölötte megsokasodott: hogy vérrel és harccal szállítottuk volna le őket, az sem bátorságos, sem az körül való nemzetségekért tisztességes nem lött volna; ők is penig valameddig azt látták, hogy kívül ellenségünk vagyon, és szolgálatjok nélkül nem lehetünk, mint efféle szabad bátorságoson gyülekezett, gazság szokott természetiben semmit hátra nem hagyott, nekünk nem volt módunk benne, hogy az zabolát szájakban megránthassuk.

Következett tehát, hogy ez jövendő jókért, ezt mindnyájunknak csak el kellett tűrnünk; most vagyon immár előttünk, az békesség véghez menvén,* minden elménket arra fordítjuk, hogy ezeket szép csendesen és jó módjával leszállítsuk, öszve való biztatással sem a községet, sem az hajdúságot nem jó biztatni,* sem boszontani, mert annak Isten tudja, mi lehetne az vége, akármelyik fél nyerne vagy vesztene, mindenik kárára lenne nemzetségünknek, és ha eddig az sokat eltűrtük, kicsin tűrhetetlenségünkkel ne veszetsük eszét eddig való jó ügyekezetünknek és mostan helyére állott jó hírünknek, nevünknek.

Írtunk mü mostan is oda fel kemény fenyítékkel, minden kapitánoknak, hogy az alattok valókat megfenyítsék és zabolán hordozzák. Azonképpen az vármegyéknek is, hogy ez egynéhány napig való éles adásokat, míg kegyelmetektől bizonyos válasz jöhet az békesség felől, ne nehezelljék, mihelt az békességnek jó végét érthetjük kegyelmetekkel egyenlő értelemből, mindgyárast azon legyünk, hogy ezekben az javát, ki szolgálatra való leszen, az végvárakban és egyéb tisztességes állapatra rendeljük. Az kik penig nem arra valók lésznek, azokat is leszállítsuk. Most immár csak minden órában kegyelmetektől várunk, mit írjon az békességnek véghezvitele felől, kiről Istentől kívánjuk, hogy hallhassunk kívánságunk szerént való jó híreket kegyelmetek által. Bene valere cupientes. [Jó egészséget kívánunk.)

Datum ex libera civitate nostra Cassoviensi die 15. Octobris anno domini 1606. [Kelt Kassa szabad városunkból, az Úr 1606. esztendejében, október 15. napján.]

Spectabilis ac magnificae dominationis vestrae benevolentissimus. [Tekintetes és nagyságos uraságodnak nagyon jóakaró barátja.]

Stephanus mp. Simon Péchy

Sinkovics, I. 361–364. Nr. 62/a.




Hátra Kezdőlap Előre