86 Balassi Bálint II. Rudolfnak

1583. szeptember 17. előtt

Nem kétlem, kegyes császár, hogy Felséged mind másoknak a tájékoztatásából, mind pedig az én válasziratomból, melyben Őfelségét ártatlanságomról felvilágosítottam, bölcsen és világosan megértette, hogy mindaz, amit az én rosszakaróim ellenem tiszta irigységből kovácsoltak, annyira távol volt az igazságtól, amennyire csak lehet, és nem azért lőtték belém nyilaikat, hogy valami általam rajtuk elkövetett sérelmet Felségednek bebizonyítsanak, hanem hogy engem a saját zólyomi házamból kiűzzenek, és nem volna ez sem a céljuk, ha nem a zólyomi kapitánynak akarnának kedveskedni (ki az irántuk érzett és begyökeresedett gyűlöletét – mint mondani szokás – az én fejemre rakván, úgy látszik visszacsöppent kegyeikbe), de az igazság, melyet elnyomni nem lehet, elfojtani nem engedi magát, s nemcsak az ő ravaszságukat és álnokságukat fedte fel, hanem az én ártatlanságomat is megvédte, annyira pedig bizony, hogy ama jó polgárok, akik azt a híres sérelmet, melyet Felségednek annyi jajgatással adtak elő, semmiféle törvénnyel nem üldözték, sőt inkább a zólyomi bíró, akit kikérdeztek afelől, amit alig valamivel azelőtt szemtelenül összefirkált ellenem, még szemtelenebbül tagadta. De nem csodálatos, hogy az, aki a vádban a valóságtól messze elment, a válaszolásban is hamisat mond.

Ezért legkegyelmesebb Felség, minthogy az az ügy, mely miatt Császári Felséged irántam való kegyelme mindeddig késett, olyan csekély súllyal esik latba, hogy rosszakaróim árulkodásával nemcsak hogy Felséged súlyos felháborodását nem, de még csak semmiféle büntetést sem érdemeltem, sőt még csak a legkisebb perre sem nyílt miatta alkalom, kegyes Felségedhez alázatosan folyamodom, hogy irántam, akit valami tisztséggel vagy évi fizetéssel, vagy császári bőkezűségből legutóbbi levele szerint támogatni akart, kegyelmét rosszakaróim gonosz vádakodása miatt továbbra függőben ne hagyja. Vajha kegyeskednék azt a kegyes gondolatot, mely már elméjében egyszer megfogant, dicsőségesen végre is hajtani, hogy mindaz, amit valaha az egész családom velem együtt Felségedtől és boldog emlékezetű őseitől, mi urainktól és kegyes fejedelmeinktől kiérdemelt, ne történt légyen hiába. Ha érdemem semmi is, mégis dicsőséges lesz, és nagymértékben növeli majd Felséged dicséretét, ha az én csekély érdememmel szemben gyakoroltatik kegyes és császári bőkezűsége. Akkor majd mindenki megérti, hogy nemcsak a vitézség stádiomában dicséretesen futókat tünteti ki Felséged, hanem a lusták és a mintegy szundikálók is bőkezősége folytán vitézségre lobbannak és gyulladnak. Kegyes választ várok Felségedtől.

Gyarmathy Balassi Bálint

Eckhardt Sándor fordítása latinból

Eckhardt-Stoll, 300–302. Nr. 36. Másolat.




Hátra Kezdőlap Előre