Fenséges herceg és legkegyelmesebb uram!
Fenséged parancsát, hogy Garay Mihály jobbágyot adjam ki, alázatosan vettem, amit ugyan készségesen teljesítenék, ha a besztercebányai kamarai prefektus igazságtalansága nem volna előttem túlságosan is ismeretes.* Én neki 11 hónappal ezelőtt egy már ugyanezzel a bűnnel [ti. rézlopással] vádolt jobbágyot kiszolgáltattam, nem gondolva, hogy bármi igazságtalanságot és méltánytalanságot is követek el a szegény paraszttal szemben. De a dolog másképp történt, mint gondoltam, mert semmiféle szavahihető és valószínű tanúval nem sikerült a bűnt rábizonyítani. De azért korántsem bocsátották el az ártatlan embert, és nemcsak mind a mai napig kemény tömlöcben megbilincselve tartják, hanem sokszor a hóhérok kínzásnak vetik alá. Mintha bizony igazságos lenne, más tanúság, más érv híján kínzással kicsalni az igazságot! Hiszen nyilvánvaló, hogy a legártatlanabb embert is könnyű önmaga vádolásának vallására kínzással rákényszeríteni! Ygl úrnak a kegyetlenségén elszörnyűködve nem akartam átadni, mikor kérte Garay Mihály hibbei jobbágyomat, sőt megbántam és szégyellem, amit korábban megtettem, mikor hallottam, hogy hiszékenységem miatt oly igaztalan, oly kegyetlenül kínozzák jobbágyomat, annál is inkább, mert azt az ország egyetlen törvénye szerint sem kellett volna megtennem. Ezért kérem Fenségedet, kegyeskedjék a dolgot bölcsessége szerint mérlegelni, és engem nem arra kényszeríteni, amire sem az igazság, sem az ország törvénye, sem az inscriptio [beírás] kötése (melynek folytán e várat birtokolom) nem kényszerít.* Én pedig, mint ahogy Ygl úrnak is azelőtt megírtam, most Fenségeddel is közlöm, hogy hajlandó vagyok az ország alkotmánya értelmében Hibbe városában igazságot szolgáltatni Ygl úrnak, mikor neki tetszik, s ha ezzel az igazságszolgáltatással és ítélettel nincs megelégedve, abba is belemegyek, hogy a megyeszékben, nyilvánosság előtt, hol igazságot tesznek a főispán és a nemesek színe előtt, az ügyet megvitassuk, és minden haladék nélkül az ítéletet végrehajtassuk. Mert ugyanabban az ügyben felperesnek lenni és ítélkezni is Ygl uramnak a törvény szerint nem lehet. Hogy pedig mennyire igazságos dolog, hogy egy jobbágyot, kit már azelőtt megvádolt, és kire a bűnösséget semmi módon rábizonyítani nem tudta, végül is hogy a Tekintetes Úrnak csupán önmaga előtt legyen nyilvánvaló az ügy, s nehogy egy parasztot minden ok nélkül és büntetlenül törvényre híni és oly sokáig tömlöcben tartani lássék, a hóhérnak kínzásra átadjon, vagyis hogy egy keresztény ember jobbnak lássa az ártatlant üldözni, mintsem hogy maga az elővigyázatlanság színében tűnjék fel, Fenségedre bízom, hogy megítélje.
Fenséged alázatos és örökké szolgája
Balassa Bálint
Eckhardt Sándor fordítása latinból
Eckhardt-Stoll, 372–374. Nr. 74.