91 Balassi Bálint Ernő főhercegnek

1589. március 20. előtt

Fenséges herceg! Miként perlekedtünk a köztem s Balassa András közt fennforgó vitás ügyben a helytartó úr s az ország többi rendes bírái előtt, jobb szeretem, ha Fenséged a helytartó úr relatiójából fogja megérteni, s nem éntőlem; mert így biztosban megítélheti Fenséged, melyikünk az oka, hogy köztünk a controversia véget nem ért.* Én részemről egy körömfeketényire sem távoztam el attól, ami előbbi folyamodásomra határoztatott. De Balassa András a rágalmazás büntetésétől félvén, sem az újvári, sem a többi dologban, ahol a bírák végzése szerint a felperesség őt illette, nem akart szokás és törvény szerint perelni, azt állítván a bírák világos végzése ellenére, hogy itt is én vagyok a felperes; sem a véglesi ügyben nem bocsátkozott tárgyalásba, csak hitvány s üres okokat hozott elő a bírói végzés ellen.* Miután az ügy így áll, s én látom, hogy András a törvény útját bujkálván, csak azért húzza-halasztja a dolgot, hogy kielégíthetetlen fukarságának eleget tegyen: akarva, nem akarva főként azonban nagy szükségünk által szorongattatva, én és öcsém [Balassi Ferenc] kénytelenek leszünk a véglesi javakat, mint jogtalan elfoglaltakat visszavenni; mert sem magunkat szükségben nem hagyhatjuk, sem Andrásnak, aki oly megátalkodottsággal tör kárunkra, a mienket nem engedhetjük. Óvást emelek azért Fenséged előtt a magam és öcsém nevében: ha mi pusztulás történik a birtokban, annak sem én, sem öcsém, hanem egyedül a törvény világát búvó András kielégíthetetlen fösvénysége leszen oka.

Ami pedig sziszegő rágalmait illeti, melyeket folyamodásában szemtelen nyelve Fenséged előtt elmondott: ezek távol állnak az igazságtól, de méltók hozzá, aki a haszonért nemcsak szóban és írásban, de tetteiben sem pirult soha a tisztesség korlátait átlépni. Azon mindamellett csodálkozom, miként merészkedik azt írni, hogy én Egerből s Újvárból infámiával távoztam.* Hol lettem én becstelenségre ítélve? micsoda bíróság előtt bizonyítottak rám olyan gonosztettet, mely infámiát érdemelt? Mutassa elő, ha ember a talpán, azt az én infámiámról szóló ítéletet, s bizonyítsa be mondásait csak a legkisebb törvényszerű dokumentummal is, ne pedig a tudatlan tömeg által terjesztett hamis hírrel, mely gyakran a legszentebb életűt háborgatja. Becsületem, sértetlen jó hírem-nevem mellett tanúskodni felhívom egész Egert, ahol ha a négy év alatt egyszer-másszor köztem és bajtársaim között egyenetlenség támadt is, az úgy lőn mindig kiegyenlítve, hogy becstelenségről szó sem volt, csak egyszer ítéltettem el csekély bírság fizetésére.

Hogy pedig engem a Ferdinánddal való viszályom miatt becstelennek nevez, mily igaz ez, azt Fenséged ítéletére hagyom, mint aki jól tudja: vajon bármi infámia ez ügyben rám bizonyult-e, s vajon az ítéletet kerültem-e vagy kívántam? De ha mindezt nem tudná is Fenséged, az az egy körülmény felment minden vétek gyanúja (ne mondjam a becstelenség) alól, hogy Ferdinánd az ő kitűnő feleségét, kit a ráfogott bűn gyanúja miatt elűzött magától, magához visszavette, vele új házaséletet kezdett, a régi injuriák emlékét örök feledésbe temetvén.

Tegye hát a jövőben András, a ravasz mester, ami szívének tetszik, az bizonyos, hogy nyelve féktelensége engem sem el nem ijeszt, sem az ország törvényei mellől el nem tántorít; sőt inkább, valahányszor csak dolgai vesztét látván, mérgében prüsszögő vénasszony módjára rám támad, mindannyiszor alkalmat fog nekem nyújtani a kölcsön visszaadására s arra a gondolatra, hogy dühében azért, amiért azt, amit óhajt, sem a törvény útján, sem más módon el nem nyerhet – józan eszét veszítette el.

Végül igen alázatosan könyörgök Fenségedhez, hogy ha mi keményet Balassa András rágalmai e visszautasításánál mondottam, Fenséged királyi kegyelménél fogva érette megbocsátani méltóztassék, annál inkább, mert bizonyos, hogy ganéjban gázolni, anélkül hogy büdös ne legyen, nem lehet; leginkább pedig azért, hogy a mérget rejtő rágalmak engem, aki ily durván írni nem szoktam, most akaratom ellenére így írnom kényszerítettek. Fenséged legalázatosabb örök szolgája

Gyarmathy Balassa Bálint

Károlyi Árpád fordítása latinból

Eckhardt-Stoll, 401–403. Nr. 89. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre