112 Nyéki Vörös Mátyás Batthyány Ferencnek

1617. június 15. Bő

Illustrissime et Magnifice domine, domine Patrone gratiosissime. Salute praemissa, seruitorum meorum humilem commendationem. [Fényességes és nagyságos uram, legkegyelmesebb patrónus uram. Üdvözletemnek előrebocsátásával szolgálataimnak alázatos ajánlását küldöm.]

Az mit Nagyságod az én falumban ez ideig nem szintén gyenge orcával lakó prédikátor felől írt, hogy házára mentem és kihányattam minden morháját; tegnap vettem és megértettem azt.* Nincs itt őneki semminemő háza, sem öröksége, akiben állhatatosan az én akaratom ellen megmaradhatna. Mert ez helyben, mind állapatjában s mind tudománya szerént való tanításában, idegen és jövemény [!]. Nagyságod jól tudja, ha szintén én nem írnám is, hogy az pápisták* minden religióval [vallással], mely az római hit és vallás kivül vagyon, mindenkor ellenközők voltanak, és elférhetetlenül tusakodók: hogy ülhessek hát én is egy székben az arianizmussal* béllett kálvinista prédikátorral? ki nemcsak pápista, hanem pap is vagyok. Hogy szeressem én azt, aki nemcsak hitemnek nagy ellensége, de az ellenem való támadásnak és agyarkodásnak is az községben lelki és testi veszedelmes tövisse? Ki tarthat azért sokáig kebelében fájdalom nékül kígyót avagy tüzet? Ki követhet egyszersmind két utat? Pápista is legyek és az ő velem ellenköző tanítását is szeressem és elszenvedjem? Ember csak az a talpában tött tövisset is sokáig nem nézheti. Nemhogy az szemében valót sokáig szenvedje. Nekem mind lábom és szömömben vagyon ő. Az hol Nagyságod az ország végezéséhez igazét, nem köteleztettek ott arra az papi [ren]dek, hogy hitek és vallások kívül idegen prédikátort tartsanak jószágokban. Az mi az község dolgát nézi, minthogy az mi szegény országunkban most, csaknem minden vélekedés, derék szabadság, lássák, minemő hitet tartnak, ha nem akarják az régi szent királyoktól és magyaroktól vett hitet tartani, magoktól font pórázok leszen kárhozatok. Nem láttam volt én eddig, hogy az juhsereg magának pásztort válasszon, hanem az ki gazdája és ura, neki is nem szintén jó gazda nékül számot vetni. Azért míg Isten kegyelmes gondviselését rajtam megtartja, velem együtt kormányt őkegyelme nem tart. Példám erről Erdődy uram őnagysága, ki jószágában ennyi ideig nem tartott vele ellenköző hitű prédikátort, noha őnagysága egyházi személy nem volt. Nagyságodnál ha oly nagy dicsérettel híresült ember, viseltessen Nagyságod gondot másutt róla, reám, mint egy úr borát, ne igyekezzék Nagyságod erővel vetni, mert az régiektől őneki arra való ház nem épült. Legyen magának a barátom, és ne szerezzen itt több pártolást. Az jó bor akármely szegletiben is az városnak cégér nélkül is elkél. Nagyságodnak én ezen kívül örömest szolgálok, ebben Istenre és hitemre kell néznem és engednem. De caetero me grati[ae] Illustrissimae et Magnificae Dominationae Vestrae humiliter commendam. [Egyebekben pedig nagyságos és méltóságos uraságodnak kegyébe alázatosan ajánlom magamat.] Eandem … issime et felicissimae valere desidero.*

Datum ex Bü die 15. Juny Anno 1617. [Kelt Bőn 1617. esztendőben, június 15. napján.]

Illustrissimae et Magnificae Dominationis Vestrae seruitor humilis et Capellanus [Nagyságos és méltóságos uraságodnak alázatos szolgája és káplánja]

M. V. Ny.
Cruciger Soproniensis
[soproni keresztes]*

RMKT XVII/2. 408–409. Nr. 3. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre