119 Pázmány Péter Bethlen Gábornak

1622, január 10. Nikolsburg

Serenissime Princeps et D[omi]ne D[omi]ne colendissime. [Fenséges Fejedelem és Uram, igen tisztelt Uram.]

Az Úristen fölségedet az új esztendőben minden jókkal megáldja. Hogy az Úristen mind az mi kegyelmes urunk [II. Ferdinánd] szívét és mind a felséged elméjét arra vezérlette, hogy az szegény községnek számlálhatatlan ínségének és az keresztyén vérontásnak véget vetvén, az szent békesség végben menne: méltán hálákat adhatunk ő szent felségének, kiért én is örvendezni akarék felségednek ez kis írásommal.

Emellett minthogy az visszavonó üdőnek állapotja magával hordozza az gyűlölködésre való okokat, felségedet kérem, hogy az elmúlt dolgokat feledékenységben hagyván, tartson engemet is jóakarójának, bizonyos levén abban felséged, hogy valameddig az én kegyelmes uram és koronás királyom megnyugszik az felséged jó forgódásában, én is igyekezem azon, hogy az én vékony értékem és tehetségem szerint kedveskedjem mindenben felségednek, viszontag felségednek hasonló akaratját várván. Tartsa és áldja meg Isten felségedet sok jókkal.

Nicelspurgban 10. Januarii 1622.

Felségednek jó szűvel szolgál

Pázmány Péter

esztergomi érsek

P. S. Meghitt főember szolgám, Gál István által szóval izentem felségednek, kérem felségedet, higyje meg szavát.

Hanuy, I. 270–271. Nr. 165.




Hátra Kezdőlap Előre