231 A bujdosók Teleki Mihálynak

1674. augusztus 23. Csatár

Édes nemzetünk sok vétkei érdeme szerint miolta az mi jó Istenünk igaz itíletibűl ez magyar haza jelenvaló és már végső romlására hanyatlani kezdett, meg kell azt vallanunk, ha valakinek, bizony Kegyelmednek vettük és tapasz[tal]tuk mindenkor sok ízbéli jóakaratját, mint igaz magyar szerető és Isten dicsőségét szívesen előmozdítani kívánó jóakaró urunknak, melynek az többi között avagy csak első kimenetelünknek alkalmatosságával is emlékezetes jelét adta ki, holott csaknem élete letételével is azt megbizonyítja.* Mely nevezetes és igaz magyarságához illendő dicsíretes cselekedeti oly szoros kötelességben tart nemzetestűl bennünket, hogy valamíg csak az magyar nemzetnek nevezeti fel marad is, azzal együtt fenntartassék Kegyelmedhez és szép maradékihoz nekünk is tartozó köteles indulatunk.

Emlékezetiben vagyon, nem kétlyük, édes jóakaró Urunk, elmult néhány keserves bujdosásinknak szomorú esztendei alatt száma nélkül folyamodtunk Kegyelmed igaz magyaros jóakaratjához, kiben hogy kész kedve s rajtunk szívesen szánakozó kereszténysége szerint nem succurrálhatott [segíthetett], említett sok vétkeink okozhatták; egyszersmind Kegyelmed ily dicsíretes magyaros jóindulatit megtartóztató sok ellenkező dolgoknak kell tulajdonítanunk. Boldogtalanságunknak szomorú örvényei közé naponként elannyira bémerűltünk, mindenfelől vesztegettetvén köztünk fennforgó kevés magyar fegyver, annak az ellenségtűl való sokfelé csalogatása, hitegetése és istentelen gonosz szándékában szemeink béhunyásával elől bocsáttatása, az fejetlen lábságban lévő vitézlő rendnek praedálásban való elmerültsége, senkitül nem levén tartalékja hadainknak, sem személy, sem vallás, sem ártatlan, sem ellenség között, nem tartván semmi megkülenbeztetést, egyaránt fosztatnak mind jók, mind gonoszok javoktúl és életektűl, kibűl avagy nem méltán várhatnók-e az sok égben kiáltás után fejünkre Istennek méltó bosszuállását? édes hazánknak végső pusztulását? igaz igyünknek romlását és sok nyomorúságok között elalélt személyeinknek is veszedelmét?

Keserves példa már mindezekben némely atyánkfiainak ártatlan és váratlan halálok, javoktúl való megválások után külső koldulásra jutások és éhhel halások. Járt ezekhez az hatalmas [török] nemzetnek is szüntelen sok reánk való izengetése és avagy csak mostani közönséges gyűlésünkben elénkben küldött kemény követsége, hogy tudniillik az föld népe szorongattatását, javok praedálását orvosoljuk, erőszaktévő, de senki büntetése alatt nem lévő hadainkat, magunkat jó rendben venni ne késsünk, generálist választani siessünk, minekelőtte magunk elveszésével siralmasan és egészlen jó reménségünkhez közelítő és már útban levő dolgainknak jó folyamatját fel nem fordítjuk, semmit ebben az egy rendeletlenségnél nem okozván.

Ezeket azért fejünkről el akarván hárítanunk, édes maradékinkra is nemzetestűl valamely végső romlást nem akarván hoznunk, kénszerittetünk mostani közönséges gyűlésünkben egész bujdosó magyarság egyező tetszésébűl hadaink főgenerálisának tekéntetes nagyságos hadadi Wesselényi Pál uramat őkegyelmét és őnagyságát elválasztanunk, kérvén mint bizodalmas jóakaró urunkat Kegyelmedet, ezen cselekedetünket ne vegye valami idegenségnek, sőt ismerje annak, kit egyedűl az elkerülhetetlen szükség nemzetünknek, igyünknek előtte álló s azt azonnal elborító közönséges veszedelme követtet el mindnyájunkkal.* Vagyunk Kegyelmed jó magyarsága felül oly bizodalommal, bölcs discretioja [belátása] szerint meg sem itél, tudván, mit tégyen eziránt nemzetünknek ily nevezetes állapotja. Egyébiránt valamíg az Úristen bennünket éltet, nyugodjék meg tökéletesen benne, velünk közlött sok jóakaratjáért, érdemes cselekedetiért nemcsak maga személyére, hanem édes maradékira nézve is hálaadó emlékezetes voltunkat megmutatni el nem mulatjuk, sőt nemzetestűl ezen írásunk által magunkat arra kötelezzük, az mint hogy mi is az mi részünkrűl ezután is Kegyelmed tökéletes jóakaratját fenntartjuk, azt mindenkor vesszük s el is hittük, az jó Isten Kegyelmednek arra alkalmatosságot adván, bennünket meg nem fogyatkoztat; kérvén mégis nagy bizodalommal, tovább is gyámoltalan sorsunkhoz, igaz igyünkhez méltóztassék szokott jóakaratját fenntartani és az alkalmatosság úgy kívánván, az mi kegyelmes urunk őnagysága [I. Apafi Mihály] méltóságos személye, úgy az nemes ország s annak nevezetes tagjai előtt is segíteni, kirül őnagyságának is alázatoson esedezünk. Kívánván, az nagy Isten szerelmesivel egy[ütt tar]tsa és éltesse Kegyelmedet jó egészségben számos esztendőkig.

[Datum] ex generali congregatione nostra in Csatár, die 23. mensis A[ugusti] Anno 1674 celebrata. [Kelt Csatáron, ünnepi általános gyűlésünkről, 1674. esztendőben, augusztus hónap 23. napján.]

Az magyar hazábúl kibujdosott
grófi, úri, fő, nemes és vitézlő
rendek közönségesen.

Az méltóságos fejedelemnek és az nemes országnak írt levelünknek valóságos páriáját [másolatát] megküldettük, Uram, Kegyelmednek.

Gergely, 6. 623–626. Nr. 431. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre