244 Tótfalusi Kis Miklós Pápai Páriz Ferencnek

1681. január 15. Amszterdam

Ajánlom tehetségem szerént való szolgálatomat, és minden isteni áldással bővös, szerencsés boldog új esztendőt kívánok uram kegyelmednek.

Ím megfogadám, uram, én a kegyelmed tanácsát és mindeneket félretévén, arra fordítám minden igyekezetemet, hogy készítsek magamból annak a hazának javára olyan embert; nemcsak aminéműt kegyelmed emleget s kíván vala, hanem több afféle haszonra valót.

Minden okok felett, melyek vélekedő elmémnek serpenyőjét erre a részre még le nem nyomhatták vala, praeponderála [különösen fontos] az, hogy eljövetelemkor tiszteletes püspök uram [Tofaeus Mihály] a biblia kinyomtatásának gondját reám bízá. Amely mintegy másfél esztendeig continue [állandóan] Amsterdamban a tipográfiában való forgásomat kívánja, semmi időm énnékem az academiákban való lakásra s tanulásra nem maradna. Azért nemcsak egyéb okok ab honesto et utili ductae [a tisztes és hasznos okoktól vezettetve], hanem ez a necessario [szükségszerűség] engemet erre unszolván s kényszerítvén, colligalám [végiggondoltam] Istennek felőlem ez akaratját, és az őfelsége nevében én a dologhoz hozzáfogék.

Látom is Istennek tapasztalható kegyelmét rajtam és segítségét. Már az öntésben annyi cognitiót [ismeretet] vettem, hogy ha mindjárt hazamennék is, matrixok [öntőminták] és eszközök lévén, akármi típusokkal boldogíthatnám azt a hazát, úgy, mint ki már öntöttem itt közel százezer betűt: deákot [latint] s zsidót és nagyobb részént minden módon én készítettem el is, más senki hozzájuk sem nyúlt.

De mivel matrixoknak szerzésekre – amelyek kívántatnának ad typographiam bene instructam [egy jól felszerelt nyomdához] és amelyek itt az én mesteremnél vagynak hatezer tallért érők – pénzt sohonnan nem várhatnék, azonban időmet s alkalmatosságomat s docilitásomat [tanulékonyságomat] is látom reá, már Isten segítségéből a metszéshez akarok fogni; amelyben is elegendő perfectiómat [tökéletességemet] reménlek addig hogy vészek, míg a biblia nyomtatásához kell kezdenünk (mert még most hamar a nem lészen); akkor osztán vel nolens [akaratlan is] a tipográfiának mind csínját-bínját kitanulhatom.

Isten mindenképpen jól igazgatja a dolgot, csak a haza légyen hozzám hű, és végye maga nagy hasznára s ékesítésére igyekező alumnusának [neveltjének] szolgálatját. Ha megcsalatkozott Gávaitól,* talám többet nyér énbennem; nem lett Isten tanácsa nélkül.

Költségemben ugyan bizony sokban telik, mert a tanítómnak csak félesztendeig kétszáz forintot fizetek, azonkívül a szállás s asztaltartásra sok mégyen, eszközökre is. Hazamenetelemkor kelletik, ha mit akarok, százötven tallér. Mely én tőlem bizony ki nem telhetik, de talám valami segítséggel leszen a haza e közönséges jóra való igyekezetemben. Avagy ha a sem lészen, kölcsönkérek itt pénzt, s mégis véghezviszem, amit elkezdettem.

Tiszteletes püspök uramnak már két ízben írtam mindezekről a dolgokról, kérem kegyelmedet, data occasione [alkalomadtán] emelje kegyelmed is ott kerekemet.

Köszöntse Kegyelmed becsülettel az én nevemben tiszteletes Dési, Eperjesi, Kolosvári, Bajtsi, Dobolyi Bálint uraimékat. Kérem Dési uramat, a Kun uramék ígért beneficiumban [támogatásából] ha mit vájhatna meg, igyekezzék izibe rajta, mert ha ez dolgot felőlem megértik, semmit onnét nem reménlhetek.*

Az Úr Istennek gondjaviselése alá ajánlom uram kegyelmedet s minden dolgát.

Amsterdamban, 15-dik Januarii, anno 1681.

Kegyelmed együgyű jóakarója szolgál, ha él,

M. Tótfalusi Kis Miklós, maga kezével

Jakó, 284–286. Nr. 2.




Hátra Kezdőlap Előre