Ajánlom tehetségem szerént való szolgálatomat, és minden isteni áldással bővös, szerencsés boldog új esztendőt kívánok uram kegyelmednek.
Ím megfogadám, uram, én a kegyelmed tanácsát és mindeneket félretévén, arra fordítám minden igyekezetemet, hogy készítsek magamból annak a hazának javára olyan embert; nemcsak aminéműt kegyelmed emleget s kíván vala, hanem több afféle haszonra valót.
Minden okok felett, melyek vélekedő elmémnek serpenyőjét erre a részre még le nem nyomhatták vala, praeponderála [különösen fontos] az, hogy eljövetelemkor tiszteletes püspök uram [Tofaeus Mihály] a biblia kinyomtatásának gondját reám bízá. Amely mintegy másfél esztendeig continue [állandóan] Amsterdamban a tipográfiában való forgásomat kívánja, semmi időm énnékem az academiákban való lakásra s tanulásra nem maradna. Azért nemcsak egyéb okok ab honesto et utili ductae [a tisztes és hasznos okoktól vezettetve], hanem ez a necessario [szükségszerűség] engemet erre unszolván s kényszerítvén, colligalám [végiggondoltam] Istennek felőlem ez akaratját, és az őfelsége nevében én a dologhoz hozzáfogék.
Látom is Istennek tapasztalható kegyelmét rajtam és segítségét. Már az öntésben annyi cognitiót [ismeretet] vettem, hogy ha mindjárt hazamennék is, matrixok [öntőminták] és eszközök lévén, akármi típusokkal boldogíthatnám azt a hazát, úgy, mint ki már öntöttem itt közel százezer betűt: deákot [latint] s zsidót és nagyobb részént minden módon én készítettem el is, más senki hozzájuk sem nyúlt.
De mivel matrixoknak szerzésekre – amelyek kívántatnának ad typographiam bene instructam [egy jól felszerelt nyomdához] és amelyek itt az én mesteremnél vagynak hatezer tallért érők – pénzt sohonnan nem várhatnék, azonban időmet s alkalmatosságomat s docilitásomat [tanulékonyságomat] is látom reá, már Isten segítségéből a metszéshez akarok fogni; amelyben is elegendő perfectiómat [tökéletességemet] reménlek addig hogy vészek, míg a biblia nyomtatásához kell kezdenünk (mert még most hamar a nem lészen); akkor osztán vel nolens [akaratlan is] a tipográfiának mind csínját-bínját kitanulhatom.
Isten mindenképpen jól igazgatja a dolgot, csak a haza légyen hozzám hű, és végye maga nagy hasznára s ékesítésére igyekező alumnusának [neveltjének] szolgálatját. Ha megcsalatkozott Gávaitól,* talám többet nyér énbennem; nem lett Isten tanácsa nélkül.
Költségemben ugyan bizony sokban telik, mert a tanítómnak csak félesztendeig kétszáz forintot fizetek, azonkívül a szállás s asztaltartásra sok mégyen, eszközökre is. Hazamenetelemkor kelletik, ha mit akarok, százötven tallér. Mely én tőlem bizony ki nem telhetik, de talám valami segítséggel leszen a haza e közönséges jóra való igyekezetemben. Avagy ha a sem lészen, kölcsönkérek itt pénzt, s mégis véghezviszem, amit elkezdettem.
Tiszteletes püspök uramnak már két ízben írtam mindezekről a dolgokról, kérem kegyelmedet, data occasione [alkalomadtán] emelje kegyelmed is ott kerekemet.
Köszöntse Kegyelmed becsülettel az én nevemben tiszteletes Dési, Eperjesi, Kolosvári, Bajtsi, Dobolyi Bálint uraimékat. Kérem Dési uramat, a Kun uramék ígért beneficiumban [támogatásából] ha mit vájhatna meg, igyekezzék izibe rajta, mert ha ez dolgot felőlem megértik, semmit onnét nem reménlhetek.*
Az Úr Istennek gondjaviselése alá ajánlom uram kegyelmedet s minden dolgát.
Amsterdamban, 15-dik Januarii, anno 1681.
Kegyelmed együgyű jóakarója szolgál, ha él,
M. Tótfalusi Kis Miklós, maga kezével
Jakó, 284–286. Nr. 2.