255 Thököly Imre Zrínyi Ilonának

1691. április 23. Vidin

Édes Felesígem!

Hogy rígen nem vehetted levelemet, azt nem az én idegensígemnek, hanem az időnek tulajdonítsad.

Hajszler és Dória uraimék éretted s több híveim felesígeknek elbocsáttatások iránt inhibeáltatván [eltiltatván] az fővezértül, és noha kezembül űket ki nem vettík, de meg sem engedtík eddig való elbocsáttatásokat; kire nízve, hogy el nem bocsáthattam sem a rab tisztek, sem az Őfelsége generálissi [I. Lipót tisztjei] nem consentiáltak [egyeztek bele], hogy addig, míg ezeknek dolgok vígeződik, emberem vagy levelem hozzád mehessen; mely nekem elíg szívem fájdalmával vagyon, és ezzel én is disgustáltatván [elkeseríttetvén], ezután Hajszlernek és Dóriának éntüllem sem líszen szabadságok: senkinek, se Hajszler felesíginek többször írhasson, és amint eddig, úgy ezután accomodatiójokat [gondoskodásukat] s az én discretiomat [méltányosságomat] se várják.* Ezeket mind Hajszlernének, mind egyéb atyjokfiainak értésekre adhatod. Ha penig azt akarják, hogy jól accomodáljuk, és az írást s emberek járását megengedjük: nyerjenek neked engedelmet udvarnál, hogy állapotodrul írhass és emberedet hozzám küldhessed, ki által én is izenhessek. Valamint cselekesznek ez iránt, lássák. Egyébiránt Őfelsége assecuratiója [biztosítéka] által jöttél ki Munkácsbul, és nem is aestimáltathatnál [becsültethetnél] máskint is azokhoz hasonlóknak, kiket fegyverem útján és harcon adott Isten kezemben. Magadat ne emíszd, bízzál Istenben, légy jó remínségben; visel Isten s én is gondot reád!

Thököly Imre

Inclusa [Melléklet]

A fővezér a Dunához jövín a török császár armadájával: úgy vesszük eszünkben, hogy velünk lejendő conferentiája [tanácskozása] alkalmatosságával Hajszlert s Dóriát látni fogja kívánni; azért, hogy szabadításodnak accelerálásában [siettetésében] s ezeknek is hamarébb való szabadításokban a vezér előtt annál is inkább kemínykedhessünk, minthogy nímely török urakbul s nagy rendekbül álló jóakaróinknak is úgy tetszik, én is igen szükségesnek látom, hogy Őfelségének supplicálj [könyörögj]: egy magad szolgájával engedjík meg, küldhess egy töröket is Bécsbül, ki vagy az odalívő török rabok közül való lenne, vagy hogy annál is jobb volna, ha az török követek szolgái vagy emberi közül való volna, kivel magad is szemben lívín, írnál általa a vezérnek keményen, ha török deákot [írnokot] kaphatnál, törökül, ha ez nem lenne, deákul [latinul], s forgatnád mind szóval előtte, mind a levélben, hogy az török nemzet neked is athnámét adott, mely mellett Munkácsot mennyi ideig tartottad; mindenedet hűségekért elvesztetted; athnáméjok s hitek ellen azzal ne fizessenek, és legalább Hajszlernek s Dóriának szabadulásokat s érted való elbocsáttatásokat ne impediálják [akadályozzák]. Tégy fel oly terminust [kijelentést] is leveledben és a török előtt is szóval, hegy az Isten előtt kívánod, hogy a mostani vezér számot adjon, ha téged most meg nem szabadít, és a neked adott athnáméját a török nemzetnek megszegi, és hogy az egísz világ előtt példa légy, s tanuljon rajtad. Nekem is írj egy oly levelet, mellyet a vezérnek megmutathassak; kiben forgassad, hogy a török nemzet hitivel mennyit bíztattalak, hűségemért mire jutottál, s emlékeztess azon leveledben hozzád való hites kötelességemrül. – Az gyermekidet [II. Rákóczi Ferencet és Rákóczi Juliannát] szeretettel köszöntöm; ha Isten Aspermont urnak rendelte Juliánkát:* arrul én is mit tehetek? Megvallom, kívántam volna magam, örömit látnom, és legalább s legfeljebb ennek az nyári táborozásnak kimenetelire férhezmenísit halasztanom. Kérlek azért, tudósíts az gyermekid állapotjárul is; és Isten onnét megszabadítván, nevedhez s rendedhez kívántató minemő vásárlásokra és szükséges dolgokra volna szüksíged? hozzá tívín: egy fejedelmi egísz asztalhoz szüksíges, 24 pohárbul és 36 tálbul, ehhez tartozó egyéb asztali requisitumokbul [kellékekből] álló argenteriára [ezüstkészletre] hány ezer tallért kellene deputálni [küldeni]? és babos szekereslovakat találhatni-é ott, és mi árron? úgy a mi rendünkhez való egy asszony-öltözetet, gyöngybül, smaragdbul, rubintbul, gyémántbul álló öltözetet mint vehetni meg? Ezekben és pínzben fogyatkozás nem líszen, – csak Isten szabadítson!

Thaly, 1873. 399–401. Nr. 3. Egykorú másolat.




Hátra Kezdőlap Előre