260 Tótfalusi Kis Miklós nyilatkozata a Mentség visszavonásáról*

1698. június 13. Kolozsvár

Én Miszt-Tótfalusi Kis Miklós sokféle boldogtalanságaim és hol egy, s hol más injuriáltatásim [méltatlansággal való illetettségeim] között lévén, mind a természetnek erőtlensége, mind az emberi indulatoknak hatalma által véletlen vitettem arra, hogy mind Isten, s mind tiszta igazságú szent vallásunkhoz való kötelességem és keresztyén felebarátomhoz való szeretetem ellen közönségessé tétetett írásommal helytelenül vindicálván [oltalmazván] magamat, nemcsak sok tisztességes embereket, hanem az egész orthodoga ecclesiát* keservesen megbántottam s megbotránkoztattam. De már magamba térvén, mind Isten, s mind az egész világ előtt megesmérem ebben való vétségemet, és azt a munkámat, mely ilyen titulus [cím] alatt vagyon:

M. TÓTFALUSI KIS MIKLÓSNAK, maga személyének, életének és különös cselekedetinek MENTSÉGE. Melyet az irégyek ellen, kik a közönséges jónak ezaránt meggátolói, írni kénszeríttetett Kolosváratt 1698-dik esztendőben

egészlen, in omnibus punctis et partibus retractálom, annihilálom [minden pontjaiban és részeiben visszavonom és semmisnek nyilvánítom].

Amely tisztességes embereknek nevek pedig azon munkában előfordul gyakrabban, ezen retractatióm [visszavonásom] szerint az erdélyi orthodosa szent generalis synodus [közzsinat] előtt megkövettem, őkegyelmek is énnékem ilyen vétségemet Istenért és a szeretetbéli atyafiságért condonálták [megbocsátották]. Ígérvén arra magamat, hogy mind az említett könyvemnek minden exemplárit bona fide [példányait becsülettel] előadom, hogy supprimáltassanak [megsemmisíttessenek] a tavalyi Apologiának exemplárival [példányaival] együtt;* mind pedig, hogy ilyen s ehhez hasonló dolgot soha nem attentálok [kísérelek meg], hanem az igaz reformata ecclesiának hitiben és abban való tisztességes uraimnak s atyámfiainak szeretetekben állhatatoson megmaradok; abban várván mind világból való csendes kimúlásomat, mind dicsőséges örök életre való feltámadásomat.

Melyről is akartam omni aetati praesenti et futurae [a jelen és jövendő minden idők számára] ezen retractatiómat nyomtatásban kibocsátani.

Anno 1698, 13-dik Junii.

Jakó 351–352. Nr. 32.




Hátra Kezdőlap Előre