19 Magyarország főpapjai és báró urai nevében+
– akik tudniillik a bécsi diétára+ kaptak megbízatást, hogy ott az apostoli
legátus jelenlétében béketárgyalásokat folytassanak – a rómaiak király urának

Felséges Fejedelem!

Igen alkalmas kezdeményezésként üdvözöltük az elkövetkező béketárgyalások szempontjából a Felségtek nevében nekünk küldött legutóbbi kedvező levelet a diéta időpontjára, valamint a menlevélre+ vonatkozólag, mivel úgy hittük, hogy az alapok, amelyek ennek az ügynek a lefolytatásához kiváltképp szükségesek, le vannak fektetve. Elindultunk hát, fölkészülve nemcsak a békekötésre, hanem az utazásra is, és e nékünk fölkínált kegy tovább növeli amúgy is készséges hajlandóságunkat, úgyhogy minden késlekedés ez ügy lebonyolításában csak bosszúságot kelt, és nincs az a gyorsaság, amit lassúnak és lomhának ne tekintenénk.

Csakhogy – bár biztonságunk szavatolásában biztos a reményünk – a gond mégis megmarad, mely meg nem változtathatja ugyan, de aggodalommal töltheti el lelkünket+. Úgy hallottuk ugyanis, hogy az osztrák hercegség egyik alattvalója, név szerint Orberger×,* igen sok hozzá hasonszőrű+ cinkost tömörítve bandájába, fenyegetőleg lezárta az utat, és az arra menőkkel szemben éppen nem baráti, sőt ellenséges magatartást tanúsítva, mindegy, hogy egyházi vagy világi-e az illető: kifosztja, megsarcolja és kirabolja őket. Nemrégiben is ama nagyszámú tőrbe csalt ember között* jó néhány ez országból való, Rómába igyekvő zarándoktól, sok paptól és klerikustól szedte el előbb a holmiját, majd vasra verte őket – és az országnagyok ellen még nagyobb arányú effajta rajtaütéseket tervez, úgyhogy nem nyílt, inkább alattomos ellenségként viselkedik, és mindenkit hamarább csal tőrbe, mint ennek jelét adná.

Minthogy pedig, felséges Fejedelem, a biztonság birtoklása célszerűbbnek látszik, mint csupán a reménye, és minden kétséget kizáróan Felségteknek is becsületére válik, ha idejekorán bizonyul biztonságunk oltalmazójának, mint utóbb megbosszulójának: nyomatékosan kérjük Felségteket, hogy a köz ama javára való tekintettel, amelynek megteremtése érdekében indulunk útnak, méltóztassék Felségtek ettől a gyanútól is mentesíteni bennünket – olyanformán, hogy külön Orbergernek és valamennyi hívének és támogatójának a nevében is sértetlenséget ígér és miként Felségteknek az említett hercegségekben élő többi alattvalója, valamint támogatója részéről, úgy az ő részükről is gondoskodik teljes biztonságunkról. Mert az utat ugyan biztosítani tudjuk az Úr hatékony támogatása mellett, amennyiben vagyunk oly vitézek, sőt vitézebbek is, hogy az említett Orberger és hívei támadásával és erőszakos föllépésével szembeszálljunk, mégis ezen az úton mi békét s nem fegyvert akarunk magunkkal vinni – félelmet nem keltve, de nem is érezve!

Ha ezeket Felségtek megteszi, készek leszünk a kijelölt napon megjelenni. De újólag kérjük, hogy Méltóságtok az előadottak tekintetében pótolja azt a hiányt, hogy Isten és a világ előtt kitűnjék: nem csupán színleg, hanem a valóságban is megteremtette számunkra a biztonságot.

Kelt Budán, az Úr 1448. esztendejében, február 7-én.




Hátra Kezdőlap Előre