36 Krisztusban szentséges Atyámnak és Uramnak, Miklós Úrnak,+
Isten gondviseléséből a Szent Római Egyház Főpásztorának,
félve tisztelendő Uramnak – János, Magyarország kormányzója

Boldogságos Atyám és félve tisztelendő Uram!

Ha vétek* nem gondolni a pásztorukat veszített egyházakkal, bizony úgy gondolom, én híjával vagyok e véteknek. Mert erősen fáradoztam, hogy ez be ne következzék, azt tartván a legjobbnak, ha ez ország kormányzásához az is hozzájárul, hogy hivatalom időszakában az elárvult egyházak nem kényszerülnek ama ősi visszaélés+ következtében az üresedéssel járó hosszas bajokat elszenvedni.

Így azután többek között kivált a kalocsai egyház+ betöltéséért nem szűntem meg munkálkodni, hogy annak a megtépázott, majd megüresedett egyháznak, amelybe sokan inkább bottal, mint kulccsal+ akartak behatolni, pásztor adassék, ne pedig ráerőszakoltassék. Írtam,+ esdekeltem, sürgettem jó érveket és szempontokat sorakoztatva föl, és ez ideig türelmetlenül vártam, hogy Szentségtek teljesíteni fogja. Ezért ha panaszra volna hely, méltán elpanaszolhatnám, hogy mindmostanáig nem találtam meghallgatásra abban az ügyben, amelyben bíztatni kellett volna, hogy kérjek, nem pedig visszafogni engem! Bizony rosszul esik látnom, hogy ezt a hosszú hónapok óta árválkodó érsekséget egyesek vakmerően nyugtalanítják, holott eltökélt szándékom volt, hogy kezemben tartva és oltalmazva nemhogy egyesek arcátlansága, de még a viharok elől sem hátrálok meg: kezemből csakis az előző levelemben kifejtett szempontok s ráadásul azoknak a férfiaknak* az érdemei csavarhatják ki, akiket előterjesztettünk! Mert mindenkor úgy véltem, vallásunk s a köz javára és előnyére válik, ha ennek az országnak az egyházait az érdem, nem pedig a vakmerőség birtokolja.

Ezért azután, bármiképp történt is ez a halogatás, csakis kárt okozott, mert amire sokan áhítoznak, azt én is nehezebben oltalmazom. Lehetett volna ugyanis Szentségtek olyan jó föltételezéssel felőlem, hogy az említett ügyben nem írok kellő és szilárd alap nélkül. Mert noha még a legutóbbi országgyűlésen is többen fölléptek+ az említett egyházra pályázva, végül azonban a főpapok és báró urak tanácsára amellett maradtam, hogy – előző levelemnek megfelelően – tisztelendő Mátyás úr, az erdélyi püspök helyeztessék át a kalocsai érseki egyházba, és az ő áthelyezésével tiszteletreméltó atyánk, Miklós dékán úr stb. legyen az utóda az erdélyi egyházban, mint amelyik – úgy hisszük – méltán s megfelelőképp biztosítja majd az ő békéjét és nyugalmát. Ennek okáért ezúttal is a tőlem telhető legbuzgóbban esedezem Boldogságtokhoz, ne késlekedjék a már említett módon gondoskodni – nem is a személyekről, hanem inkább az egyházakról, hogy ne nyíljék további lehetőség olyan kellemetlenségek számára, amelyek kísérni szokták a megüresedett egyházakat, s ne legyen szükséges védelmezni az egyház szabadságát, ahelyett hogy megőrizhetnők. – Őrizze meg az Úr Szentségteket egészségben szentegyháza kormányzására!

Kelt Budán, az Úr 1449. esztendejében, június hó 25-én.




Hátra Kezdőlap Előre