39 János kormányzó nevében Miklós pápa úrnak,+
hogy az akkor ünnepelt jubileumi esztendő+ búcsúit azon
magyarok számára is kieszközölje, akik nem tudtak elmenni Rómába

Boldogságos Atyám és Uram!

Isten irgalmából nemcsak közeleg, hanem már el is érkezett a korunk által oly hőn várt irgalom éve*, amelyben mindazok, akik az eljövendő élet ajándékait nem érdemeiktől, hanem a malaszttól remélik, a meghirdetett bűnbocsánat osztályosaivá kívánnak válni. Ám ennek* elnyerésére korunkban mindenkinek más utat kínál a sors; különféle elfoglaltságok,* gyanakvások, ellenséges tekintetek* s egyéb akadályok vesznek körül és kötnek gúzsba sokakat, és ennek következtében a megfelelő út lezárultával sokan nem képesek elérni azt, amit üdvösségükért óhajtanának. Egyetlen orvosság marad, tudniillik az apostoli Felséghez való folyamodás, aki az irgalom ama forrásának kulcsait+ kezében tartván, korsaja* bőségével képes nemcsak a testükben, hanem a lélekben jelenlévők szomjúságát is csillapítani.

Ennek okáért az apostoli jóságnak és Szentségtek hivatalának üdvös feladata e zavarok orvoslása és akadályok eltávolítása, amelyek a hívők buzgalmát és üdvösségét marcangolják. Üdvös feladat – ismétlem – arról gondoskodni, hogy Szentségtek ne engedje ebből a mennyei ajándékból kirekesztetni azokat, akik a körülmények játékszerévé váltak, kivált akik testük helyett a lelküket (amelyet nem lehet gúzsba kötni) és zarándok arcuk helyett lángoló odaadásukat (amely most egyedül járul biztonságosan Boldogságtok színe elé) ajánlhatják fel. Mert hogy ama régi szólással* éljek: az apostoli tekintélynek nincs értékesebb java+ annál, mint hogy képes, és nincs magasztosabb feladata annál, mint hogy akarjon is mennél többeket üdvözíteni!

Ezeket és egyéb kérdéseket illetően részletesebb tájékoztatást* is küldtem az ország ügyvivőjének, a tiszteletreméltó atyának, Miklós dékán úrnak, aki mint megbízott és közbenjáró fogja nevemben Szentségteket fölkeresni. Esedezem, hogy mindenben nagy bizalommal hallgattassék meg, majd bocsáttassék útjára.

Egyébként* országunkban immár nyugalmasabban folynak a dolgok, és azon fáradozunk, hogy az Úr kegyelméből napról napra jobbá váljanak. A fő gond még mindig a cseh huszitákra irányul, de éberségünk a hitetlenek irányában sem lanyhul. Mindebben Szentségtek támogatását várjuk, akit az Úr őrizzen meg jó egészségben!

Kelt Budán, az Úr 1450. esztendejében, január 29-én.




Hátra Kezdőlap Előre