26 Juan de Carvajalnak+
Mátyás király nevében

Főtisztelendő Atya!

Midőn e napokban főpapjainkkal és báróinkkal egyetemben számos nagy jelentőségű intézkedést foganatosítottunk, melyek országunk állapotának megjobbítását célozzák, egyebek között a – mint ismeretes – régóta zaklatott sorsú és megtépázott zágrábi egyházra vetettük tekintetünket. Mivel pedig ezúttal minden korábbinál erősebb szánalmat éreztünk iránta, fölszabadítását, amelyet – mint Főtisztelendő Atyaságtok a tanú rá – oly sokszor megkíséreltünk, tovább nem halogathattuk; végül is rávettük hívünket, a Krisztusban tisztelendő atyát, János váradi püspököt, hogy járuljon hozzá áthelyezéséhez – úgy azonban, hogy ama számos kéztől marcangolt egyház visszaszerzéséig és méltó megújításáig egyéb javadalmakra támaszkodhassék. Elrendeltük továbbá, hogy az a többi pályázó, aki viszálykodásával ezt az ügyet mindeddig csak hátráltatta, elégedjék meg az érdeme szerint őt megillető ranggal. – E kérdésnek egyedül lehetséges és éppen ezért a legkevésbé sem elhanyagolható, általunk meghatározott megoldásáról részletesebb fölvilágosítással szolgálnak majd Főtisztelendő Atyaságtoknak követeink, akik minderről írásos utasítással rendelkeznek.

És bár kétséget kizáróan hisszük, hogy e szent ügy nem kevésbé fekszik Főtisztelendőségtek szívén, mint a miénken, mégis nem csekélyebb bizakodással, mint baráti érzéssel kérjük, vesse latba közbenjárását szentséges urunknál, hogy ez ügyben mind a mi kívánságunk, mind valamennyi derék ember óhaja mielőbb teljesülhessen – mindenekelőtt arról gondoskodva, hogy e súlyos teher vállalója a munkát, amelybe ezért az egyházért és Isten dicsőségéért belefog, képes legyen szerencsével be is fejezni. A Mindenható őrizze meg Főtisztelendő Atyaságtokat hosszan tartó boldog egészségben.

[1462. május]




Hátra Kezdőlap Előre