8 A császár előtt elmondott válasz+

Felséges Fejedelem, Nagyméltóságú Császár! Meghívatva, majd elküldve hozzád a hit ügyeinek s a hívők oltalmának előmozdítása végett, úgy jöttünk el felséges urunknak, királyunknak és országának, a magyar királyságnak a képviseletében, mint e szent terv kivitelezői annak szerzőjéhez. Megjelentünk a színed előtt Felséged kihallgatási termében, előadtuk, amivel ez ügy kapcsán megbíztak bennünket, egyszersmind föltártuk urunknak és országának terveit, akikben szilárd, tartós elhatározás és állandó készség él – nem hogy most először mutassák be kérkedve, mire képes egy újonc, hanem hogy folytassák a hit ellenségeivel szemben már megszokott harci tevékenységüket. Mivel azonban úgy láttuk és azt tapasztaltuk, hogy egy bizonyos régi keletű s egyáltalán nem jelentéktelen nézeteltérés+ még mindig megvan Felséged és a mi felséges urunk (úgy is mint Magyarország királya s úgy is mint Ausztria hercege) között, s ha ez most nem annyira heves is, hogy teljességgel szertefoszlatná a kölcsönös testvéri jóviszony reményét, de ha nem jön létre megegyezés, és a vita tovább tart, igen valószínűen oly fokú gyanakvássá fajulhat, amely esetleg akadályokat gördíthet a szeretetteljes kapcsolat és e szent terv megvalósítása elé, vagy kellemetlen huzavonákat eredményezhet – noha erre vonatkozólag nem rendelkezünk teljes jogú követi meghatalmazással, mindazonáltal az igazságosság és a közbéke érdekében azt a megbízást és utasítást kaptuk, hogy ha mód adódik erről is tárgyalni, akkor legyen szabad ezzel kapcsolatosan is beszélnünk, javaslatot tennünk, kérnünk, illetve a kérdésekre válaszolnunk, sőt az ügyet egészen a megegyezésig eljuttatnunk.

Amikor tehát értésünkre jutott, hogy Csehország nagyságos kormányzó ura+ és bárói Felséged engedelmével és a mi felséges király urunk és főembereink hozzájárulásával e vitás ügy rendezése érdekében készséges közbenjáróul ajánlkoznak, mi a nekünk adott megbízás értelmében sem az ő közbenjárói szerepüket, sem a méltányos kiegyezést nem utasítjuk vissza, sőt fölajánljuk, hogy azt most a mi jelenlétünkben és a mi közreműködésünkkel tárgyaljuk meg, s erre a jövőben is, valahányszor csak szükséges lesz, készséggel vállalkozunk. Ha pedig Felséged a kezdeményezés érdekében netalán hallani kívánna valamit felséges királyunk és országa, a magyar királyság szándékait illetően, mi – hogy úgy ne lássék, mintha elzárkóznánk e kiindulástól – kijelentjük, hogy semmiféle új üzenetet nem hoztunk, és semmiféle új követelésének a szándékával nem jöttünk. Minthogy pedig más alkalommal ezt az ügyet már kifejtették és megvitatták Felséged előtt, most nem látunk rá okot, hogy megismételjük az akkor kifejtetteket, amiket Felséged is, tanácsosai is nagyon jól ismernek. Azt azonban, amit akkor idéztek, ezúttal is kérjük és elvárjuk – annál is nagyobb bizakodással, mivel tudjuk, hogy kérésünk nem tartalmaz semmiféle jogtalanságot –, hogy Felséged, ha akkor elodázta is, legalább most legyen hajlandó kedvező véghez segíteni az ügyet, és siettetni a testvéri kiegyezés jóakaratú létrejöttét, valamint hogy amit jelenlegi tisztünk legfőbb feladataként bíztak reánk – tudniillik a hit védelmére vonatkozó tényeket és javaslatokat –, ugyancsak méltóztassék a kívánt eredménnyel lezárni, tekintettel arra, hogy e dolog annál zamatosabb és hatásosabb lesz, mennél nagyobb az odaadás és buzgalom, melynek fűszerével elkészítik.

Bécsújhely, 1455. március 27.

Bellus Ibolya fordítása




Hátra Kezdőlap Előre