Faludi Ferenc
Méltóságos vitéz gróf Nádasdi Ferenc horvátországi bánnak*

irtam ezen koporsós verseket még éltében
  és megküldöttem 1777-dikben
 
1.
Amig engedte,
Ki számba vette
 Embernek esetét,
 Halálát, életét:
 A nagy Isten,
2.
Forgattam karomat,
Bajvivó kardomat,
 Kiszántam éltemet,
 Hogy ontsam véremet
 Asszonyomért.
3.
Mársnak kockáját,
Kétes próbáját
 Sebes pattantyuit,
 Füstelgő álgyuit
 Bátran néztem!
4.
Rontottam fegyverét,
Koncoltam emberét,
 Döntöttem falait,
 Megvettem várait
 Ellenségnek.
5.
Nyitottam erét,
Gázaltam vérét,
 Besáncalt táborát,
 Sok festett sátorát
 Letapodtam.
6.
Felkapták nevemet,
Terjesztvén hiremet
 Világ négy részein,
 Bellona mezein
 Sok nemzetek.
7.
Most immár nyugszom,
Békén aluszom.
 Hallád-e bujdosó,
 Te jámbor utazó,
 Állj meg, ki vagy?
8.
Nem szerzek háborut,
Hozz laurus-koszorut,
 Becsüld meg tetemit,
 Nádasdi fekszik itt, –
 Elballaghatsz.



Hátra Kezdőlap Előre