1. |
A kemény kősziklák kietlen kebelében, |
Járatlan barlangok elrejtett mély öblében, |
| A vadon erdők közt találtam kedvemet, |
| És lelkem-kihültig itt töltöm éltemet. |
|
|
2. |
A büszke szin világ sétáljon fris bársonyban, |
Egy kevés ronggyal is béérem én azonban. |
| Maholnap a kigyók felbontják testemet, |
| Az apró férgecskék elosztják bélemet. |
|
|
3. |
Tobzódó torkosok felkészült jó lakási, |
A borral töltöző iszákok tombolási |
| Nem kisztik torkomat; énnálom édes iz |
| Egy marok fűgyökér, egy ital forrásviz. |
|
|
4. |
Ha búba merülek, ha szivem kezd lankadni, |
Ébreszt a forgó ég, vigasztalást tud adni, |
| Éjjel a csillagok viditják szivemet, |
| A hajnal felderül, meghozza kedvemet. |
|
|
5. |
Ha test, vér megindul, háborgat rut ostrommal, |
Böjttel sanyargatom, megtöröm ostorommal, |
| Tüskébe keverem áruló testemet, |
| Igy óltván tüzeit, megmentem lelkemet. |
|
|
6. |
Eltelvén napjaim, nem félek a haláltul, |
Elválok örömest ez árnyék rossz világtul, |
| Ohajtva járulok tehozzád Istenem! |
| Jutalmam, örököm, kincsem és mindenem. |
|
|
7. |
A lelkem öltözik, reméllem fényességbe, |
A csontom itt hever, mig társul megyen égbe, |
| Egy buzgó gondolat engem itt temete; |
| Ha kérded, ki valék: – egy szegény remete! |
|
|
|