Minap egy kis kanász más juhász-gyermekkel |
Öszve kezde veszni pásztori versekkel. |
| Corydon feltette félmázsás ártányát, |
| Tityrus kecskéjét s legjobbik bárányát. |
|
Tityre, ha tetszik, e hegyek aljában, |
A kiterjedt bükkfák ernyős sátorában, |
| Legelőre hajtván csordánkat, nyájunkat, |
| Pásztori versekkel mulassuk magunkat! |
|
Mese azért, juhász, ha meg tudsz felelni. |
Ez a kövér ártány nálad fog telelni, |
| Jó makkon hizlaltam Bakony erdejében, |
| Most vagyon kellemös legjobb idejében. |
|
Mese, mese – mi az? Híres e világon, |
Neve irva vagyon gazdag terjedt ágon. |
| Redős és bokrétás, búbos és kalapos, |
| Néha alól, néha pedig felől lapos? |
|
Mese, mese, mi az? Ha kulcsát találad, |
Igért bárányommal zsíros lészen tálad, |
| Piros, poskos, kövér, még csak picin falat, |
| Nincs hozzá hasonló a kerek ég alatt. |
|
Mese, mese, mi az? Nincsen az erdőben |
Fel nem találtatik a tágas mezőben, |
| Nem fér a pajtába, nem fér a pincébe, |
| De szép könnyen befér egy hajszál végébe. |
|
Mese: Melyik madár repdez szárnya nélkül, |
És melyik eszi meg aztat szája nélkül? |
| Ha előtalálad, vidd el furuglyámat, |
| És ha jobban tetszik, ezt az új dudámat! |
|
A dudát Pán adta nékem víg kedvében, |
Nincs hozzá hasonló kilenc vármegyében, |
| A furuglyát pedig adá – mi a neve? |
| Aki egy nagy túrót ebédre megeve. |
|
Mese, mese, mi az: Jár-kel lába nélkül? |
Mese, mese, mi az: Megáll talpa nélkül? |
| Ha előtalálod, tied lesz kobakom, |
| Vagy ha jobban tetszik, légrádi bicsakom. |
|
A bicsakról szólván: Mopsus a Bettának |
Adá, mondván: „Tartsad szívem zálogának.” |
| A bolond megbánta, Betta észrevette, |
| Panaszos bicsakját elejbe vetette. |
|
Egyiknek sem kellett, azért felemeltem, |
S minthogy mind a kettőt öszvebeszéltettem, |
| Reménkedve kértek, hogy tartsam magamnak |
| Tartom attul fogva kedves bicsakomnak. |
|
Hallád-e te, pásztor, az ebek ugatnak, |
Nyilván a farkasok juhokat szaggatnak, |
| Minap is a Feri egy nagyot kergetett, |
| Szegény a farkassal egy verembe esett. |
|
Keljünk, a kanok is már kerékbe vették |
Az aprókat, minap csak alig menthették, |
| Magokat nem féltem, bátran viaskodnak, |
| Nem tagadom, gyakran farkasbőrt is adnak. |
|
|