Azt mondottad, Uram! minap az asztalnál, |
Nem lehet, nem is volt jobb ezen világnál, |
Kiben élünk, szebb ez a Paradicsomnál, |
Melyben Ádám Atyánk hevert almafánál. |
|
Hihető, valamely francia auctorban, |
Ki eztet tanítja bóduló írásban, |
Olvassad, ne kövesd őtet mondásában, |
Száz napot égsz ezért Purgatóriumban. |
|
Hogy Ádámnak nem volt inge, sem gatyája, |
Évának bojtos volt leeresztett haja |
Tisztább most Hatvani Gvárdián párnája, |
Mint övék, s jobb ízű Rector vacsorája. |
|
Nem mondom, halálos, de vétek mondani, |
Nagy a botránkozás ezt nyilván szólani, |
E hibás világot ily nagyra tartani, |
Első Atyáinkat ilyképpen gyalázni. |
|
Hiszen, nyilván vagyon e világ hívsága, |
Felső polcra jutott gyáva bolondsága, |
Gyengeségben merült egész társasága, |
Senkinek nem tetszik gonosz cifrasága. |
|
Basili! ne püffeszd annyira pofádot |
Ne kárhoztass mingyárt, fogd bé zsíros szádot, |
Hallgasd, megmutatom ezen valóságot, |
Azután hozhatod vég sententiádot. |
|
A fekete ital, kit hörpölsz kényesen, |
Tea csokoláda, kit iszol édesen, |
Honnan valók? nemde veszed ezt kedvesen, |
Csodálod csészéit, mint festék rendesen. |
|
Azt mondod, az Isten adja mindezeket, |
Ily s többezer jókkal áldja embereket, |
Szereti, ezekben ha tartunk mérteket, |
Kedvezve táplálja gyarló földieket. |
|
Úgy van, de tudnod kell, hogy ezen csemegét |
Arábia szélin szedik, s az edényét |
Kínában készítik, s annak a cserepét |
Ezer kéz formálja, úgy éri festékét. |
|
S ezt előbb agyagból kerékben formálták, |
Kenték, simították, kemencében tolták, |
Onnan ki, másban be, perkelék, piríták, |
Eladták, megvették, bérakták, lehozták. |
|
Arany, kiből vagynak egyházi edények, |
Üst, mellyel oltárok, szentségek ékesek, |
Kincsek, templomokban kit a Sekrestyések |
Mutatnak nem voltak hajdant ily fényesek. |
|
Száz öl kutat ástak előbb föld gyomrában, |
Úgy keresték, vágták erős kősziklában, |
Kihúzván megtörték, szitálták malmokban, |
Hány tűzzel tisztíták, még jutott formában. |
|
Gyöngy, rubint, gyémántok tengernek gyomrából |
Selyemfonál, bársony, meleg tartományról, |
Orvosló gyökerek vég föld határáról, |
Jönnek több mívekkel szinte Indiából. |
|
Melyekkel emberek midőn kereskednek, |
Sok veszélyt, rabságot, halált is megvetnek, |
Szerencséltetésben kárvallásban esnek |
Nagy munkájok után hozzánk úgy érkeznek. |
|
Úgy van, úgy! a hívság szüli mindezeket, |
Régiek nem tudták ezen szükségeket, |
Ezek nélkül éltek boldog esztendőket, |
Ily hívságok nélkül végzék életeket. |
|
Arany nélkül voltak első fejedelmek, |
Üst bátor nem volt is, voltak elég Szentek, |
Sok időre lettek gyémántok kedvesek, |
Mikor hivalkodni kezdettek emberek. |
|
Igazán ítéléd, a hívság ezeket |
Ki gondolja, s arra viszen embereket, |
Hogy el ne mellőzzék, köz segítségeket, |
Bővíti akarva múló szükségeket. |
|
Mert mint szűk országban jó a gazdálkodás, |
Úgy pénzes hazában hasznos a pazarlás, |
Kézi munkásoknál nem lesz boldogulás, |
Ha csak gazdagoktól nem jön a tékozlás. |
|
Nem kell hát mostani világot megszólni, |
Hívságos munkáját annyira húrolni, |
Hogy jóvégre szabad kincset pazarolni, |
Mostani mód szerint kell aztat prédálni. |
|
Azért a mi éltünk nem lészen hibásabb, |
Ha bátor réginél lészen is pompásabb, |
Azért vagyon köztünk a gazdag s boldogabb. |
Adjon annak, ki őnála nyomorultabb. |
|
Noha minden rendet elfogott a Hívság, |
De ezáltal terjed a közös boldogság, |
Urak hívságából él munkás parasztság, |
Azok teszik, hogy nem terjed a koldússág. |
|
Nézd az égig menő mostani tornyokat, |
Hallgass onnan zúgó drága harangokat, |
Nézz márvánnyal bélelt csinos templomokat, |
Csodálj tükörmódra simult oszlopokat. |
|
A hívság áldozza ezt élő Istennek, |
Kedves ily munkája előtte embernek, |
Magad prédikálod néha a népeknek, |
Nagy érdeme vagyon ilyen épületnek. |
|
Nézd szép várasakban ama nagy falakat, |
Kikben rekesztették az ép koldusokat, |
Vizsgáld meg itt amott a kollégiumokat, |
Kik nevelnek nékünk sok jó polgárokat. |
|
Nézd mi nagyjainknak terjedő kertjeit, |
Sok országról gyűjtött oltovány nemeit, |
Nagy költséggel szerzett fecskendő vizeit, |
Faragott kövekkel csinosult részeit. |
|
Nézz tenger tetején épült várasakat, |
Sokezer mérföldre eleredt gályákat, |
Vizsgáld meg, hogy mikkel rakták meg azokat, |
Viszen a gazdája cserérevalókat. |
|
Ami nálunk bőves, elviszi másoknak, |
Ha megtér, elhozza, ami kell sokaknak, |
Ily móddal föld, tenger az egész világnak |
Kincsit közreadja, s küldi halandóknak. |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
Uram! ne vigyd tovább fohászkodásodat, |
Ne dicsérd annyira fajult világodat, |
Vizsgáld meg szép színnel írt boldogságodat, |
Esmérd meg hívságra hajlandóságodat. |
|
Megengedem, bőség sok jót hoz Hazának, |
A munka mesterség szükség Társaságnak, |
De ugyanez oka veszett puhaságnak, |
Ki miatt emberek a jótól távoznak. |
|
Űzik a hívságot nyomorult földiek, |
A mennyei dolgok el is felejtetnek, |
Világi dolgokban belé keverednek, |
Lelkiekről soha nem is elmélkednek. |
|
Haszontalan duzzogsz: így kell ezt felvenni, |
Győzne minden ember a klastromba menni, |
Száz zsoltárt napjában tunyogva beszélni |
Disciplina után órákig térdelni. |
|
Így van az rendelve: király kormányozzon, |
Az úr, és a gazdag sokat pazaroljon. |
A míves fáradjon, a paraszt dolgozzon, |
Vén, özvegy, heverő papság imádkozzon. |
|
Sok idő kellene, ha minden rendeket, |
Leírni akarnék, s kötelességeket. |
Néked meg beszélnék; elég ha végeket, |
Miért vagynak, megmondom. Tartsd meg ez igéket. |
|
Én egész világon értek egy országot, |
A sok nemzeteken csak egy társaságot, |
Az Isten táplálja ezen sokaságot, |
Kézről kézre adja földi boldogságot. |
|
S valamint ő közös Atyja mindeneknek, |
Úgy mi tagja vagyunk minden nemzeteknek, |
Ez lehetett célja csodás teremtésnek: |
Segedelmét nyújtsa ember az embernek. |
|
Ha tehát elértük célját Alkotónknak, |
S bétölt akaratja Örökös Urunknak, |
Ne tartsd e világot többé Gomorrának, |
Béárullak, hidd el, Pater Gvardiánnak. |
|
Ha hívság elmúlik, puszta lesz oltártok, |
Ha munka megszűnik, üres lesz konyhátok: |
Lánc vagyon ezek közt, csakhogy nem tudjátok, |
Tapasztalni lehet, hogyha akarjátok. |
|
|