Nyugodalom-helye csonka Cézároknak, |
Rév-partja falábon úszó Sándoroknak, |
Oszlopa kis zsoldért megtört mártiroknak, |
Bárkája megaggott s romlott bajnokoknak, |
|
Te vagy temetője sok jeles vezérnek, |
Kik megáldoztattak hímes Becsületnek, |
Hallod-e, mely panaszt mutatnak egeknek, |
Mely átkot mondanak a vak szerencsének. |
|
Ez-e munkájuknak, úgymond a jutalma? |
Nékünk, akik valánk országok oltalma? |
Boldog Isten! mely nagy a sorsnak hatalma, |
Ím rajtunk végződik kemény diadalma. |
|
Ah Márs! ah Becsület! ah csalfa reménység! |
Mely drágán vétetik a hadi dicsőség: |
Melyik, mondd meg, melyik az a nagy erősség, |
Kit követ, s el nem hágy a méltó tisztesség. |
|
Mi is, kik vesződünk ruhadarabokkal, |
És fizetve vagyunk veres krajcárokkal, |
Néhanapján víttunk gyalog- s lovasokkal, |
Keményen birkóztunk tündöklő vasakkal. |
|
Érc, acél, bömbölő füstös eszközökkel |
Küszködtünk, ütköztünk vitézlő melljekkel, |
Mind szárazon s vízen sokezer népekkel |
Dolgunk volt, s bontottunk bástyát kezeinkkel: |
|
Ellenséget győztünk, tábort széjjelvertünk, |
Sáncokat megmásztunk, várakat megvettünk, |
Népet hódítottunk, országokat nyertünk, |
Szerencsétlenséget, s sebet megvetettünk: |
|
Azért, hogy valaha vitézlő munkánkért |
Márs reánk tekintvén jó-viseletünkért, |
Tisztben helyheztessen erős tetteinkért, |
Igaz bért juttasson kivált hívségünkért. |
|
Ő mégis gondatlan az igaz mértékre, |
Feledékeny s fejes méltó érdeminkre, |
Laurusát feltette gyáva emberekre, |
Fűze tisztességet érdemtelenekre. |
|
Sírván emlékezünk, gyors ifiúságban |
Midőn erőnk s tagunk voltak virágjában, |
Mennyit nem szenvedtünk nehéz igájában, |
Mint bíztunk hamisan ígért jóvoltában. |
|
Nem volt akkor veszély, sem szerencsétlenség, |
Kit meg nem vettetett a forró dicsőség, |
Hol sűrűbb puskaszó, hol több volt ellenség, |
Odaüt nyargalva vakmerő vitézség. |
|
Hol kénköves lángot az ágyú okádott, |
Széjjelterült ólom rendeket ragadott, |
Egész városokat rejtett tűz elrontott, |
Tornyokat forgatott, hegyeket megbontott; |
|
Minket nem rettentett iszonyú dörgése, |
Sem apróbb, de éles fegyvernek csörgése, |
Jó reménységért volt veszély megvetése, |
Nagy szívvel halálos sebek szenvedése. |
|
Mennyiszer, ó Hívság! tűz lobbant szívünkben, |
Önként bérohantunk a veszedelemben, |
Vérontást szomjúzván keltünkben-fektünkben, |
Háborút kívántunk egész életünkben. |
|
Most immár, hogy éltünk ősze beérkezett, |
A tagok, az elme erőből vetkezett, |
Testünk mindenestűl öszvetöredezett, |
Régi szolgáiról Márs elfelejtkezett. |
|
És íme sebünkért s vérünkért kegyetlen, |
Bérünket fizetni fösvény és kedvetlen, |
Szép kérésünkre is eddig engedetlen |
Sorsban ejtett mely majd elszenvedhetetlen. |
|
Ki Széntánál török táborban bévágott, |
Ki Sziciliában legelső béhágott, |
Ki igaz hívségért csizma-talpot rágott, |
Itt vagyon és visel csak komisz-nadrágot. |
|
Köztünk van Hochstädtnél sebhűlt muskatéros, |
Köztünk Pétervárnál bénult granatéros, |
Mind ez, mind a másik tiszt, de hat-krajcáros, |
Ily zsoldért savanyú bort ád a kocsmáros. |
|
Nincsen paszománnyal dolmányok prémezve, |
Görnyedt derekokra kereszt nincs feltűzve, |
Mankón sétálgatnak szegények reszketve, |
Jajgatnak jámborok mind reggel, mind estve. |
|
Mennyi vitéz legényt Márs köztünk temetett, |
Ki épen maradván tábort vezetgetett, |
Van itt, kinek tüze Fritzhez tétethetett, |
Vagyon, Sabaudussal ki sorban mehetett. |
|
S mindezeket titkos tudatlan okokból |
Szerencse kivette azoknak számokból, |
Kiket felső polcra emelt gyakran porból, |
Mert ő sem tesz immár generált dobosból. |
|
Vesszen hát sok jajjal bőves szolgálatja, |
Azt sok árva s özvegy naponként siratja: |
Ha ilyen rendetlen Mársnak a malasztja, |
Jöjjön elő régi világ állapatja. |
|
Esmérje meg egész földi ifiúság, |
Hogy hadi-szolgálat cifra nyomorúság, |
Valamit Márs ígér, az merő bolondság, |
Füst és múló árnyék és végre koldússág. |
|
Ha Károly császárnak ezen épülete |
Nem volna, mi lenne vén vitéz élete? |
Rongyos szűr vagy kankó volna öltözete, |
Talán a ganajon volna végezete. |
|
Áldás hát s dicsőség néki s leányának: |
Ennek, hogy jó zsoldot fizet a csonkáknak, |
Annak, hogy hajlékot csinált katonáknak, |
Kik érte s királyi nemért harcolának. |
|
|