Papiroson ugró rendek koholói, |
Addig nem lehettek nemzet tanítói, |
Míglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek, |
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek. |
Hát a szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik, |
Ámbár a battutát sorok-ütve verik. |
Ha a képzelődés ragyogó tűkörét |
Félretesszük s a hang hódító műszerét; |
Apolló kórusát hiába dicsérjük, |
S Parnasszus tetejét haszontalan mérjük, |
Mert a természetben, ami erőltetett, |
Kivált ember előtt kedvet nem nyerhetett. |
|