Dayka Gábor
Esdeklés*

Ti boldogító érezések!
Ti kínos édes nyögdelések,
Te, kit nem ért kívűlem más,
Titokkal teljes húnyorgás!
Ti epedő gerjedezések!
Te néma együttmulatás!
Ti egybeforrt ölelkezések!
Te édes elragadtatás!
Elmúltak. – Ah, mindennek vége!
Örömnapunk homályba tűnt;
Szerelmünk bájos édessége
S boldog csalódásunk megszűnt.
Oh Chloris, élte nyugodalmát
Kebledben hagyta kedvesed;
Utánad sír, enyhítsd siralmát,
S hozd fel az elhúnyt örömet.
Ha ütsz ismét, te boldog óra,
Mely kínjaimnak véget vet,
S ölembe zárja kincsemet?
Ha fordúl végezésem jóra?
Oh sors, ne nyújtsd keservemet
Tovább ez ál-vígság helyében,
S önkényt letészem éltemet
Imádott Chlorisom keblében.



Hátra Kezdőlap Előre