Mindenek eltünnek, fel, alá kerekednek, enyésznek. |
Ó! mi gyakran rosszból rosszabbra, nagyobbra kicsinyből |
Fordulnak, s viszont ismét alacsonyra magasról. |
Ami szük, elterjed: s ellenben aminek a nagy |
Tágos hely is szűk volt, karcsúra szoríttatik; így a |
Füst addig nyujtózik az ég tetejének hegyére, |
Mig teljességgel sok ezer kis részre nem oszlik. |
Hol van már Ninive, Babylon s Egyiptusi Thebe? |
Memphis, Cartágó, Peru vára, Corintus, Aténe? |
Hol van régi dicsőséges Rómának hatalma? |
Forgandó minden: Croesust a tűzre tetette |
A perzsák fejedelme; de mint járt Persia véle? |
Azt görögök tapodák. Görögország római nyűgbe; |
Róma pedig Gottus, Lombárd és Vandalus, Hunnus |
Prédájára került. Magyarország Bécsig hatott el: |
Bécs hamar erre magyar koronát teve hercegi főre. |
A spanyolon sokezer hold fogytig mór iga zörgött. |
A török és az orosz, láttyuk, mily nagyra kicsinyből |
Messzünnen mi közel jött szomszédságba felénk is. |
Péter halász három gunyhóból im mire vitte |
Azt a várt, mellyet csúdál Európa szöpögve? |
Ellenben az orosz tapodójit, Volga királyit |
Már hol szemléljük? Kásán Prékoppal hatalmas |
Trónus alatt heverész; járommá vált koronájok. |
Ó forgandóság! mi tanácsot nyújtasz ezekkel! |
A szép rózsaszin, a nagy öröm, friss, izmos egészség |
Változik; a kincs gyűl, de fogy is: végekre peregnek |
A napok és órák, méltóság, pompa, dicsőség: |
Vagy nem volt nálunk? s nagyheába keresve kerestük; |
Vagy készül tőlünk; vagy szinte rugaszkodik immár. |
Forgandó minden; mint a köd, minden enyészik. |
Itten nincsen hazánk. Ó! tartsuk tellyes erővel |
Lelkünknek szemeit, gondunkat, készületünket |
A megigért jóhoz, s állandó, boldog igazhoz. |
|