Szép szűz! bámul bennem a csuda bálványa, |
| Hogy tőlem a csókot írásba kívánnya. |
Oly némajátéka az a szeretetnek, |
| Melyben a személyek csak cselekedhetnek. |
Csekély elmém szerént tehát azt ítélem, |
| Kivált ha megegyez szépséged is vélem, |
Hogy jobb e tudományt szájról szájra adni, |
| Mint leírásával hijába fáradni. |
Mivel az íz-érzés édesb a hallásnál, |
| És nincs igazmondóbb a tapasztalásnál. |
Részeltessen engem azok közül egybe, |
| Melyeket két jó szív ád egymásnak jegybe. |
S akkor kérdezze meg maga indulatját, |
| Majd érzi a csóknak bő magyarázatját, |
Mely szerelmes szikrák pattannak e tűztől, |
| Mikor lángot vetnek a meggyulladt szűztől. |
Érzéketlen látná az érzékenységet, |
| Hol emésztés nélkül e csuda tűz éget. |
De mivel szépséged annak mesterségét |
| Érti, és titkának tudja kezdő végét, |
Cselekedet által jobb szívvel felelnék, |
| Mert az az írásnál kevesebbe telnék. |
Inkább szép orcáján nyomnám a pirosra |
| A csókot, melyet most festet papirosra. |
Mindazáltal attól függvén boldogságom; |
| Ha parancsolatit keresztül nem hágom: |
Erőszak által is kedvét teljesítem, |
| Ajakam tisztére pennám kényszerítem. |
Az erőltetésig mindent elkövetek, |
| Valamit egy ilyen dologba tehetek, |
Melynek jobb formáját vehetnénk ajakkal, |
| Mint száz betűfestő s képíró tollakkal. |
|
De e szolgálatot szegődve igérem, |
| Ha fáradságomért megfizeti bérem. |
Nagy terhű kérdését ingyen nem vállalom, |
| Legalább egy pár csók légyen a jutalom. |
Hogy megítélhessem magam is belőle, |
| Jól írt-é a pennám, vagy rosszúl felőle? |
|
A csók jelent belső szíves indulatot, |
| Szeretetre hajló titkos akaratot. |
Az a kedvességnek bélyegző betűje, |
| Az ajánlásoknak pecsétlő gyűrűje. |
Oly áldozat neme, melyet bémutatnak |
| Bálványimádói a szép ábrázatnak. |
A páros hűségre szentelt szív bélyege, |
| Melyet a friss vérnek tüzesít melege. |
Oly néma szó, melyen beszélnek a hívek, |
| Két egymás lángjától egybeolvadt szívek. |
Hallgatással eső titkos beszélgetés, |
| Egy leghirtelenebb kérdés s felelgetés. |
Két testnek egymáshoz ütődött tűzköve, |
| Lassacskán csattanó szikrányi mennyköve. |
A szeretet ízét kóstoló száj nyoma, |
| A beteg kívánság sebkötő flastroma. |
A test nélkül való indulatnak képe, |
| A szűz nyájasságnak emberfogó lépe. |
Egy igen édesen tett ajakharapás, |
| Egy orcapirító kedves pofoncsapás. |
Oly nádmézzel készült manna, melyet noha |
| Szűntelen ennél is, nem elégít soha. |
Oly gyümölcs, amelynek szedheted almáját, |
| Mely szempillantásba elültetted fáját. |
S akit már az ilyen csókig szeretgetnek, |
| Negyedik fokára hág a szeretetnek. |
|
Háromféle nemét esmérem a csóknak: |
| Első az, amellyel a feljebbvalóknak |
Hálát szokás adni, avagy tiszteletet; |
| Másodikkal pedig csókol a szeretet, |
Már akár a buja, akár az ártatlan, |
| Mert e tudományba egyik sem tudatlan; |
Harmadik és végső a színmutatásé, |
| Amely fábrikából volt régen Júdásé. |
De ez az utolsó nincsen ott szokásban, |
| Hol két különböző nem szeret egymásban. |
|
Mivel leírása a második csóknak |
| Hibázhat: úgy tartom, ne higyjünk a szóknak. |
Inkább ajakinkra egynehány párt végyünk, |
| Ítéletet osztán a dologból tégyünk. |
A tapasztalás léssz legigazabb bírám, |
| Hogy a dolgot jól-é vagy hibásan írám? |
Még hallásbál tudtam: de ha megpróbálom, |
| Más parancsolatra jobban eltalálom. |
Vagy ha voltaképpen nem értem a csókot, |
| Megkérdek még egy szép strimflikötő pókot. |
S vajha arra kérni szépségedet merném, |
| Bezzeg akkor lenne angyali mesterném, |
Tanító vesszején első próbát adnék, |
| Osztán kezére is majd reáakadnék. |
Mely már sokkal lenne szebb mint az előbbi, |
| A harmadik pedig annál is, sat. |
|
|