Édes Gergely
A világ tengerére ereszkedés*

Oh ki világgal bánsz Úr és Atya! jer, ha szegényt szánsz,
 Nézd meg az én ügyemet; vess bajaimra szemet.
Jól tudod és látod hogy ez a szív a te sajátod
 Melly iszonyú nagy bajt áll ki s az égre sohajt,
Kérlek azért kelj fel mellettem; erőddel emelj fel
 Amikor ennyi bajom szerzi s okozza jajom.
Ím nyomorúságnak tárgyává tett ki világnak
 Tengere, mely fenyeget nagy zivatarral Eget.
Hol megereszkedvén a négy szelek, és veszekedvén
 A vizeket keverik s a habot élre verik.
Mellyek alám tolván magokat s a partok omolván,
 Amint süllyedezek, mélyre ragadnak ezek.
Hol beteges karral víván a nagy zivatarral
 A vízár ajakam verdesi, nyomja nyakam.
Hol vagy erős Váram? Segedelmedet annyira várom
 Mint szomjú rög eped s cseppek elébe reped.
Óh ha nem adsz győző kezeket s ez özönt megelőző
 Biztos erőt, nyeli már éltemet a sebes ár.
Mit teszek illy bajban? illy szörnyű tengeri zajban?
 Jaj! ha nagyobbra dagad mennyi veszélyre ragad!
Vagy ha szerencsével csalogat szép szíren ölével
 Jaj nekem! újra halál ott is orozva talál.
Imhol azért várván segedelmedet itt nyögök árván
 Itt nyögök! óh vess rám szép szemet édes Atyám!
Adj felemelt elmét, mely tartva habokra figyelmét
 Jól igyekezzen elé köztök iránya felé.
Hogy látván lássak s zengvén ajakimra bocsássak
 Bölcs szív béllyegeit, szent öröm énekeit.
Hogy mikor átérek s a túlsó partra kitérek
 Végyem örömnevelő lantomat ott is elő.



Hátra Kezdőlap Előre