V. fejezet
Oh hát e kis várban akit itt szemlélek |
| Mit mivelsz most kisded halhatatlan Lélek? |
E kis alkotványban óh mivel dolgozol? – |
| Miért sóhajtozol? – mivel álmodozol? – |
Talám veszed észre hogy téged vizsgállak? |
| S nemesb léted szerént lelkesen csudállak? |
Ne félj! – semmit ne félj! – nem! óh nem bántalak |
| Mert csak hogy esmérni mindég kívántalak |
Azért vizsgálódom körülted oly nagyon |
| Rád, ki nem mondhatom, mely nagy gondom vagyon. |
Játssz! Játsz a te gyenge képzelődésiddel |
| Mulatozz gyermeki elmélkedésiddel. |
Mellyekre ösztönöz téged a meleg vér |
| Melly a szívről hozzád, s onnét viszont megtér. |
A minden tagokra azon lélekzővel |
| Azon vele együtt alá s felszökővel |
Melly széjjelterjedvén e házat hevíti |
| S minden részecskéit megeleveníti… |
S ha kinek már innet a’ lenne kérdése: |
| Miben áll a lélek s test eggyesedése? |
Bár ebben mindennek nem fog kedve telni: |
| De én bátorkodom erre így felelni: |
Hogy benn a vékonyabb lélekzőnek vagyon |
| Az élő lélekkel eggyessége nagyon; |
S annak esmét a vér meleg cseppjeivel |
| A vérnek a lágy test minden részeivel |
Mégpedig olyformán hogy egy rándulással |
| Mindent közölhetnek részenként egymással. |
És így minthogy bennünk ami érző, vér ez; |
| Innét van hogy a csont nem, de a test érez. |
Mert hogy a csont kemény, vele az illyen vér |
| Mint ezen lágy testtel akként öszve nem fér. |
A test hát a vérnek s a vér a léleknek |
| A megjelentője a történeteknek |
Tudnillik a külső illettetés által |
| Melly, míg ép s meg nem hal a vér, addig nem csal. |
Melly is azon érző inak által lészen |
| Mellyek szerteszéjjel kihatnak egészen |
A velőtől testünk minden tagjaira |
| Kivált oly tömötten a bőr aljaira |
Hogy csak egy tőhegynyi helyt köztök nem lelünk |
| Honnét nem adódna rólok elég jelünk |
Úgy hogy akármerről illessük azokat |
| Azonnal jelentik érzékeny voltokat. |
Amely bár látással bár az egy hallással |
| Bár az íz-érzéssel avagy kóstolással |
Bár a szagolással vagy tapasztalással |
| Közöltessen belől az okoskodással |
Azt mind nevezhetjük csak illettetésnek |
| És azáltal való emlékeztetésnek |
Mert illetnek szemet a nap sugárai |
| Fület az ütődött levegő hangjai |
Szájízt a dolgok sós olajos nedvei |
| Az orrt is azoknak eloszló gőzei; |
S így az érző inak tapasztalására |
| Úgy jutnak azok el, lelkünknek tudtára |
Hogy ott a lélekzők mihelyt mozdíttatnak |
| Azok a lélekhez azonnal elhatnak. |
Innét már nem egyéb, látom, a fájdalom |
| Hanem mikor éri testünket ártalom |
Azon lélekzőnek káros változása |
| Mellyel a vérnek is van fogyatkozása. |
Példának okáért ha testünk metszetik |
| Azon a lélekzős vér kieresztetik |
Ha üttetik, akkor széjjelverettetik |
| Következésképpen a vér törettetik. |
És így a léleknek az illyen ártalom |
| Tudtára adódik s e’ már a fájdalom. |
Azaz amikor ő így megillettetik |
| Fáj, mert az egyesség ezáltal sértetik. |
Az egyezség, amelly olly szoros ezek közt |
| Hogy alig láthatni köztök egy olly eszközt |
Mely e két egymástól különb állatokat |
| Öszvefogná s öszvekötné mozgásokat |
Úgyhogy ha egyik félt valami érheti |
| Az a másikat is ottan megilleti… |
A lélekző tehát és a vér lelkünknek |
| Tárgya; a vér pedig likacsos testünknek |
A test, tárgya minden más külső testeknek |
| A levegőnek vagy akármely tüzeknek |
Mellyek mozgatási bennünk melegséget |
| Csinálván szereznek illy elevenséget. |
Melly elevenségnek ha a lélek nem lész |
| Oltalma, eszköze; s elhagyja: elenyész. |
Elenyész, s az egész alkotvány leomlik |
| S minden öszvefoglalt része széjjelbomlik, |
Széjjelbomlik s ekkor csak az egy lélek kész |
| Az ezek közt széjjel-oszolhatatlan rész. |
Noha fel kell azt itt tenni voltaképpen |
| Hogy amint a testet, úgy az elmét éppen |
Érheti akármely belső illetődés |
| Honnét a testre is áthág a sértődés |
Úgy, valamint szóltam már a közösségről |
| Az egymással való szoros eggyességről. |
Amillyen sértődés saját műveiből |
| Származhatik gyanús isméreteiből |
Melyek szerént néha magát vígasztalja |
| Néha a megtett bűnt érezi fájlalja |
Néha az örömre megindúl magában |
| Néha sanyargatja a testet bújában, |
De ha békességét érzi Istenével |
| Megnyugszik a testet hevítő szívével. |
IX. fejezet
No már óh gyors lélek! ezekre mit mondunk? |
| Nem illő-é, rólunk hogy légyen nagy gondunk? |
Mert ha e nagy világ értünk teremtetett |
| Illy ékes rendekkel felékesíttetett |
Csak azért jövünk-é nagy sírással bele |
| Hogy semmivé légyünk s ne is éljünk vele? |
De – vele kedvünkre mégis nem élhetünk |
| A ránk eredt bűnért nagy a mi esetünk… |
De hát mi egyedül azért teremtettünk |
| S illy nagy méltóságra azért emeltettünk |
Hogy ezt a világot melly így teremtetett |
| Mellyben az Úr mindent lábunk alá vetett |
Valósága szerént jól meg se kóstoljuk |
| Már sajnos vétkünket halállal pótoljuk?? |
Azért adott belénk egy olly kívánságot |
| Melly habár megnyerjük az egész világot |
Mégis javaival soha bé nem telik?? |
| Sőt ennek kincsei csak a bút nevelik!!! |
Miként Nagy Sándor is hogy nyakára hágott |
| Meggyőzvén az egész akkori világot |
Még másikat kívánt, mellyet megnyerhetne |
| S kevély lábainak alája vethetne. |
S azonban míg fejét illyenekbe törte |
| Ez az irígy, élte poharát eltörte. |
E világra tehát csak azért szülessünk |
| Hogy innét azonnal vissza üzettessünk? |
Hogyha bár élünk is nyolcvan esztendőket |
| Átbúvjuk e tőlünk hamar telendőket? |
Hogy ezek java is lévén nyomorúság |
| Fáradtság és terhes gond, bú, sanyarúság |
Amidőn elmúlnak tőlünk reménytelen |
| Testünk semmiségbe repüljön hirtelen? |
Hát csak ez a vége ennek a drágának, |
| Hogy vólt! s nincs! Éneket zengjen ő magának? |
Hogy a nyelv ezt fúvja: Jaj! jajjal születtem |
| Búval éltem s jajjal semmivé is lettem? |
Óh nem! – ez a világ nem egyéb végekért |
| Teremtetett, nem a mennyei lelkekért |
Hanem az egeket néző emberekért |
| Ez okos lélekkel egyesült testekért |
Hogy errül és ebbül ők tápláltatnának |
| És így a munkára alkalmaztatnának |
Hogy ezekből Urát lelkünk megesmérje |
| S ezen eszköz által imádja s dicsérje. |
Másként mi szükség volt embert teremteni? |
| És ezt a világot ekképpen szerezni? |
Hiszen, az angyalok azt végbe vihetik |
| Az Istent tetszése szerént dícsérhetik |
Noha ők csak lelkek, s nékik nincsen testek |
| Szinte mint azoknak kik köztök elestek. |
Hiszem! az angyalok a mi barátaink |
| Akik e dologba csak szolgatársaink |
Midőn az emberek dolgait vizsgálták |
| Azok boldogságát bámulva csudálták. |
S tán az elestek is ezáltal vesztették |
| El boldogságokat hogy azt irigylették… |
És így; akiért már imígy teremtetett |
| E világ mely szerént felékesíttetett |
Ki hihetné hogy olly alávaló lenne |
| Hogy a semmiségbe ő osztán elmenne? |
Az a bölcs Fazekas ki így megtisztelte |
| Hogy a fölhöz verje csak azért mivelte? – |
|