Bús szívem háborúi olyan nagyok, |
| Mint a tengeren szélvészben a habok. |
| Én istenem! nincs mint tennem |
| Ha nem segitesz mélységben borúlok |
Gyötrelmim napról napra nevekednek |
| Bánat habjai reám törekednek |
| Nincs segítőm, nincs enyhítőm |
| Szívem fájdalmi csak mind öregbednek |
Melyért szemeim sós forrássá válnak |
| Kikből könnyeim mint patakok folynak |
| Nagy kínjaim, bokros jajim |
| Egeket érvén Uram téged hívnak |
Jövel, mert szívem nyugalmat nem talál |
| Ne hagyd hogy éltem elnyelje a halál |
| Nyújtsd jobb karod; ha akarod |
| Segíthetsz mert vagy aki régen valál |
Lelkem eleped nagy kívánságában |
| Segedelmednek szíves várásában |
| Nézvén, Égre, jövel végre |
| S ne hagyj süllyednem e veszély sírjában |
Adj segedelmet kérlek hogy tűrhessek |
| A kereszt alatt tarts hogy el ne essek |
| Elődben jutván kegyelmet nyerhessek |
Nagy szerelmeddel lelkemet bátorítsd |
| Szívem sebeit irgalmaddal gyógyítsd |
| Kegyelemmel, kegyes szemmel |
| Hozzád kiáltó juhocskádat tekintsd |
Ragadd ki lelkem sok nyavalyájából |
| E nagy vizeknek mélységes sárjából |
| Hogy víg szívvel, mondhassam el |
| Megtartott Isten irgalmasságából. |
|