Ha haragszol, megkövetlek; |
| Békélj meg, szép angyalkám! |
Csak azt mondtam, hogy szeretlek, |
| S e szóért haragszol rám? |
|
| Hogy kellemed olyan nagy? |
Hogy te, óh virtus példája, |
|
S hogy én legtartósban vétek, |
|
Lelj csak egyet, ki szépséged |
| Látván (de mint én, úgy ám) |
Ne szeressen mindjárt téged: |
| Úgy neheztelj osztán rám. |
|
És ha e szómért: szeretlek, |
Egypár csókkal megkövetlek: |
| Csak hagyj holtig vétenem. |
|
Vagy ha e szó úgy megsérte; |
| Mondd vissza, Lillám, te is: |
Én nem haragszom meg érte, |
| Megbocsátok százszor is. – |
|
|