2.
Ritkán láttak Rósám némelyeknek mását, |
Te szép ajakidnak ékes mosolygását; |
Egyenes térdednek gyengéden hajlását, |
Fekete szemednek ékes mosolygását. |
|
Illendő lépésed drágább az aranynál, |
Szép ifjú termeted szebbek az rubintnál, |
Szebb vagy édes rósám gyémántnál, aranynál, |
Mert angyali képed ammind szebb azoknál. |
|
| Nem kár volna néked nevedet leírni, |
Gyémánt kőtáblára szépen lerajzolni, |
Rubint kőből csinált ládában tartani, |
Ünnepet kellene nevednek szentelni. |
|
| Nem dicsérem, de szép, mint az hajnal csillag, |
Angyalom mógyára, ki előttem ballag. |
Neveti, hogy kérdem, hol lakol szép alak? |
Két szép szemeivel integeti ballag. |
|
|
9.
Ne járj szivem hozzám éjjel, |
Inkább látlak nappal jöjj el; |
Ha fogsz hozzám nappal járni, nem félek senkitől, |
Akik fogják irígyelni, távozzál ezektől. |
|
Ámbár fogjál nappal járni, |
Ha én téged édes rosám szeretlek szívesen |
Estve hozzád szeretetem mutatom kedvesen. |
|
Had irígye kinek tetszik, |
Viseld magad, amint illik. |
Ha el kezdtél már szeretni, szeress, már mind addig, |
Miglen tested hóltod után földbe nem tétetik. |
|
Szépen szólló galambocskám, |
Kezed, orcád, ajakidat ezerszer csókolom, |
És azután gratiádba magamat ajánlom. |
|
|
13.
Siratom azt a napot, amelyen férjhez mentem, |
Béla gyöngyös pártámat a porba leejtettem. |
Jaj, kontyom nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
|
Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
|
Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
Rósa nevet viseltem, tökvirággá lettem. |
|
Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
Rósa nevet viseltem, tökvirággá lettem. |
|
|
19.
Erdélyország s más országok, |
Ebben néktek mi hasznotok, |
Hogy ennyire megcsaltatok? |
|
Tréfás, nyájas, nyughatatlan, |
Elszenvedni nagy méltatlan. |
|
Mikor leszáll a pusztára, |
|
Senki azért ne csudállya, |
Kedvem olykor ha nem láttya, |
Mert az tudja, ki próbállya, |
Szivem mennyi bú talállya. |
|
Csuda dolog kell vallani, |
Hogy e világ úgy tud csalni, |
Meg sem tudtam vólt gondolni, |
Hogy eztet kellyen szenvedni. |
|
Ez az oka mord kedvemnek, |
Bokros bánattya szivemnek |
Míg lészen vége éltemnek. |
|
Éltem eddig de nem immár, |
Minden felől csak a sok kár, |
Vigasztalást szivem nem vár, |
Míg koporsómban bé nem zár. |
|
28.
Isten jó nap, bíró gazda a kend házában, |
Fogadj Isten szép Ilona az én házamban. |
Miért jöttél szép Ilona az én házamban? |
Azért jöttem bíró gazda a kend házában. |
Én kihajtám ludaimat a zöld pásittra, |
Oda méne bíró fia köziben hajta. |
Agyon üté bíró fia szép gunáromat. |
Mit kivánsz hát szép Ilona szép gunárodért? |
Azt kivánom bíró fia szép gunáromért – |
Szépen kiterjedt szárnyáért egy arany tollat, |
Szépen sétáló lábáért arany kanalat, |
Hajnal kiáltó torkáért arany trombitát. |
Számtalan sok kivánsága szép Ilonának, |
Akasztó fa azért hellye bíró fiának. |
Eredj el hát bíró fia, akaszd fel magad, |
Szép Ilona két karján függeszd fel magad. |
Akasztófád ollyan légyen, mint kinyilt rósa, |
A két lába a két karja akasztófája. |
132.
Mindjárt mégyek galambom, |
|
Szeret engem szép legény, |
|
|