| Mondjátok meg: mit végeztek |
| Mind az áldás, mind az átok, |
| S mi van itt? mind látjátok. |
| Mint reng a föld, s mint készülget |
| Hogy nem első, s nem második, |
Venus most is egész fényben |
| Szintolyan szép mint régen; |
| Egyiknek sincs változása, |
| Úgy tetszik mozog talpának |
| Tán utolsó százat értünk, |
| S amit mi az égről értünk, |
Értünk – mert rendetlenségünk |
A föld; s megvonta fenntartó |
| Hogy vonja meg gondviselő |
Oh! ha a Farkas csillagot |
| Terhe megfeszűl az égnek – |
| Természet rendi felbomol, |
| S ez nagy test öszveomol. |
A közép tűzhöz vonódik, eltévesztvén tűzhelyét, |
| Eltűn mint egy futó csillag, |
Hogy ők, s minden ő nagyságok |
| Csupa szóval minden rendet |
| S törvényt öszverontottak |
| Akkor érzik meg lelkekben, |
Most egynehány nagynak szaván |
| Hogy azt véli sok balgatag |
| Lelkeket, majd megrekeszti; |
| S sebes lánggal elveszti. |
| Holott, ha Isten csudát tesz, |
| És a főld tűzzel el nem vesz: |
| Mint itt, ahova vesztedre |
Nem jobb vólna-e? rongált Szűz! |
| Mint itt, most késérteteket |
| Melyet mindenkor javalla, |
| S már kétszer rá is vett vala |
Itt ugyan amint Te hitted |
| De mihelyest Szűz létedre |
| Szűz köntösöd rongyosodott, |
| Szép orcád beráncosodott, |
Próbáld meg, ha feltalálnád |
| Keresd meg ott, és forgasd fel |
| az Egek; kérdezd meg őket, |
| Mit érsz? s milyen időket? |
| Honnan bátran nézhetsz vissza |
| Mert itt már minden veszni tért, |
| A főld kiált ártatlan vért, |
| S a bosszúság készít bért. |
Örök tüzek égi karok! s at. |
|