Hogy szatirát írok, s nem vén kofa módra szidalmat |
S becsmérlő csevegést; nyilván megmondom előre. |
Bölcsnek ugyan feddésem előtt nem kellene cégér: |
Ámde kevés van még tudományt-kóstolta hazánkban, |
Akinek agykoponyájától megvárni lehetne, |
Hogy szatirák, s kofa szitka között választani tudjon. |
Sőt ha tud is, rossz szíve legott szidalomnak ítéli, |
Ami nyomósb szókkal magyarán megfeddi hibáit. |
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
A paloták szép rendje között elhintve kerengtek, |
Vagy leveles cserboltok alatt mély gondba merűlvén, |
Írtanak a daliák; míg egy nagy falka tudóskák |
Nagy hahotálás közt egy helyről másra bolyongtak. |
Messze valék tőlök, s máris füleimbe zuhantak |
A riadó lármák: Márst vélted volna csatázni! |
S hogy közelebb léptem, hihetetlen csúf csuda! szintén |
Három grammatikust láttam, mint verte, pofozta |
A dühödő dandár; láttam, mint tépte le rólok |
A pipes öltözetet, melyben avégre jövének |
E tudomány árnyéka után nagy füttyel enyelgő |
Nyájhoz, hogy ragyogóbb köntösben szólni tanuljon. |
„Jól esik!” így szólott egy bajszos pára megettem; |
„Grammatikus minek a született és tiszta magyarnak? |
Mintha magyar fecs könyve kivül még anyja tejével |
Szopta saját nyelvén igazán nem tudna gagyogni. |
Könny, köny, után vagy utánn mindegy; kiki mondja vagy írja |
Íze szerint; s szabadon bánjék nyelvével akárki. |
Van faluról faluig tág út; és aki hazánkban |
Mindezeket kiszabattatván, egyenesre vonatni |
S a görönyöst, gödröst megegyengettetni akarná, |
Vaj! mi kobak velejű, mely ostoba volna előttem! |
Akinek a rögös út nem tetszik, fekve maradhat |
Fűlt kulyibájában: úgyszintén, aki talántán |
Rég anyanyelvünkben nem akar szenvedni göröngyöt, |
Szép sima nyelvre szokott ajakit szárassza deákul. |
Gautiert*, grammatikust mind el kell űzni pokolba.” |
|
Erre ijedt szívvel szaporán más félre osontván, |
Boldog egek! mondám, mely rossz itt könyveket írni, |
Melyek az ízlésnek rögeit jobbítani kezdjék. |
A tulipán gyökerét házúl a tormakukacnak, |
A ragyogó súgárt a baglyok sanda szemének, |
Annyi valójában, mint már a helytelen ízben |
Megrögzött agynak nyílást a szépre javallni. |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|