I. ének
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
Tűz lángokba borúlt kerekén az nap szekerének. |
Innen csillagos ég fényes palotájáig, onnan |
Gömbölyü föld mindkét sarkára vitézi nevednek |
Hírét vitted, erős karu hajdoni hét kapitányok |
Vére, vitéz magyar! Ülj a szelektől fajta csikódnak |
Csiklándó hátára, beretva fogú fene kardod |
Kösd derekadra; ma Márs, s Leopoldnak jó fia, Árpád |
Egy nemes ága Ferenc, hívó postája kiáltja: |
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
II. ének
Szaggasd el puhaság két rétű lánca bilincsét, |
Mellyel a napkeleti föld, s Sequana vajba feresztett |
Elmés, szép, ez előtt lágy, és puha, most a borostyán |
Zöld levelét nehezen, s későn nyert népe, vitézi |
Karjaidot meggyengítette a buja henyélés |
Álom párnáját, szomszédos több mezeidnek |
Kincseit ásító népek töltvén a fejednek, |
Serkenj fel! puhaság láncát törd száz darabokra; |
Sík mező táborozás, sátor kedvesb a vitéznek. |
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
III. ének
Vérrel nyerte Előd hajdon Pannonia halmát, |
S Dácia jó földit; vérrel tartotta meg az vad |
Népek fegyveritől; nemesi mentségeid elfolyt |
Hajdoni élt őseid véreknek drága jutalma; |
Illik igaz nemesi tűzhez, haza, háza, királlya, |
Nemzete boldogságáért megfesteni bársony |
Színre meleg vérével, az őtet gazdag adóval |
Tápláló szomjú föld száraz hantjait; illik |
Élő kedvesiért, s az hozzá vér kötelével |
Köz, haza tagjaiért, törvény ezt hozza s igazság. |
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
IV. ének
Szép nemzet, kedves vérem, deli férjfi, csatára, |
Válván vált, katonának termett büszke teremtés! |
Melynél szebb, csinosabb, tüzesebb egy sincs a világon. |
Véredet, és élted becsülettel hányszor ajánlád? |
Most, most mutasd meg, hogy alábbvaló nem vagy a stutszos |
Tirolisi, s a minap nemrég puha párisi népnél. |
Szállj a mezőre, hazád-házad kévánja királlyod |
Az legjobb, szelídebb, s a világ dícsérte királlyod. |
S annak az ártatlan köznépnek megmaradása, |
Mely érted kezeit veritékben mossa meződön. |
Ülj fel, nem késleltet egyéb a vitézi gyakorlás; |
Ültedben, s száltodban legyen Márs és a szerencse, |
Hív kenyeres társod, s kezedet tanította vezéred. |
Mint az libiai homokok nemes ifju lakossa |
Véres körmökkel, s szájjal fordúl haza: Vérrel |
Részegedett szablyád hozd vissza győzedelemmel! |
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek! |
|
|