1. Dal
| Két örvény van: szív és ész; |
| A jobb ember könnyen vész. |
A szív, minthogy ragadozó, |
Ez örvénybe csapott bele; |
|
6. Dal
Semmiként sem remélhetvén |
S tovább immár nem tűrhetvén |
Vérző szívvel kifejtőztem |
S a nagy harcba kiköltöztem |
Ott, hegyeken s völgyeken túl, |
Hol Mars vért ont s népeket dúl, |
|
7. Dal
Mint a szarvas, kit megére |
Fut, de későn, foly már vére, |
Úgy futok én a pár szemtől, |
De hajh! mennél tovább érek, |
Annál jobban gyűl a méreg, |
| S beljebb rögzik szívembe: |
| Futok, hajh! de vesztembe. |
|
III. ÉNEK
Mars vad dühe bont, dúl, vág, |
Vérben fetreng a fél világ, |
|
Keltek olta meg nem rendült, |
Százak olta felségben ült |
Világszerte jót s hasznot tett |
Kezdetjeket istentől vett |
|
Mily sanyarú szolgaságnak |
Boldogabb volt jámbor atyák! |
|
Szív a szívtől, szülőjétől |
| S kisdeditől, óh szegény! |
|
Ezer kín közt szakadoz el, |
Küszködik a veszélyekkel, |
S meghalva már, nem nyughatik |
|
| Most ringyrongyban fanyalog, |
Most mely nyomorúlt emberek: |
|
Kiket ő, most gyilkosait, |
|
Annak előbb csillag fénylett |
Mely szegény most! mily cserét tett! |
Ott egy atya, nem atya már, |
| Gyámol nélkül maradt vén, |
Némán keserg a szép huszár |
|
Ott egy szép szűz, elcsüggedve, |
Csak alig él: mert temetve, |
Eltemetve van most már ott |
|
Ott egy másik, hah! fertelem! |
| Óh természet, fordulj el! |
Ily gyalázat, ily sérelem, |
Ott egy másik, nem asszony még, |
Kétségbesve – boszúld meg ég! – |
|
Most is látja bomlott ésszel |
Ki elrablá gyilkos kézzel |
Kit megmente derék atyja, |
|
Ott egy szép hölgy – óh szörnyűség! |
És már özvegy, s nem tudja még, |
Halljad, szegény: bajnok híved, |
| Kit oly hosszan szerettél, |
De csak nem rég nyert meg szíved, |
| Az nincs többé, már nem él. |
|
Meghal, mert meghasad szíve, |
Egy élet felgyilkoltatván, |
|
Ott, hol előbb az életnek |
| Kénye s kedve zsibongott, |
S barátságos több nemzetnek |
Minden üres, puszta most ott, |
Azt, a mit Mars még meghagyott, |
|
Óh! és mennyit emésztének |
Mennyit, mennyit elnyelének |
|
Embervértől, hányszor vala, |
E veszélynek itt a földön |
|
Ott egy város, csak tegnap még |
Most köz célja két ellenség |
Füstbe, lángba enyészik el: |
| Trója, te is így vesztél! |
S akik lakták, inségikkel |
|
S kiknek vérét a föld issza, |
|
Itt egy asszony jön egyedül, |
(Férje otthon a tűzben sül |
Itt jön, lába már nem bírja |
Minthogy szeme ki nem sírja |
|
| S magzatjával ott fekszik, |
Hah! s most, midőn öszvecsapnak, |
| Egymást vágják, nyaggatják, |
S kik sebet, kik halált kapnak: |
|
Jőj el, jőj el, áldott béke! |
Engeszteld a szörnyeteget, |
Oszlasd a harcfergeteget, |
|
Szívembe is jőj le, béke, |
Szakadj lelkem kínos féke, |
| Jőj, megváltás, szívéből. |
|
|
27. Dal
Ott, ahol én nevelkedtem, |
| Egy dombról egy patak folyt: |
Hányszor ott nem estvéledtem! |
Vígan, mint a völgy öblében |
Mint a vizek a mélységbe, |
|
71. Dal
Ott tudtam meg, ki légyen ő, |
Nem úgy mentem, amint jöttem; |
Nagy különbség volt közöttem, |
|
75. Dal
76. Dal
A víg dalok megszüntenek, |
| Csókák s varjak kárognak: |
Haldoklik a szép természet! |
|
85. Dal
Szerelemmel tápláltattál, |
| Szerelmek közt termettél; |
Amit szemed lát s füled hall, |
| (Így szól a bölcs értelem) |
| Nem egyéb, mint szerelem: |
Szerelem a föld, víz, tűz, ég, |
S azt te mégsem ismernéd még? |
| Kémleld ki csak szívedet, |
|
89. Dal
| Keblem hajh! mint szaggatta: |
Szeme az est csillagzatja, |
Láng volt az ő sohajtása, |
Felhős hajnal mosolygása; |
|
90. Dal
Hallottam én szép szavának |
A természet figyelmes volt, |
A patakvíz lassabban folyt, |
Megszünt minden madár dala, |
Minden Zephyr fülel vala, |
|
107. Dal
Mint a Zephyr szürkületkor |
Mely nemes volt mozdulása, |
Teli keble mint pihegett, |
Rózsaszája mint lihegett: |
|
126. Dal
Napok jönnek, napok mennek, |
Erdők, mezők felvidulnak, |
Csillagzatok megfordulnak, |
|
155. Dal
Zúg a zápor, ordít a szél, |
Viaskodik ég, föld, víz, tűz, |
Egy mennykő más mennykövet űz, |
A nyomorék ím! itt vagyon, |
Szánd meg, villám, vesd, zúzd agyon, |
| Szánd meg, s végezd kínjait. |
|
172. Dal
| Hagyj békét, oh kegyetlen! |
|
180. Dal
Te, kit mindég sziveltelek, |
Hogy elmentem, poklom valál: |
Jobb élet-e, avagy halál, |
|
182. Dal
Amott, jobbról, nyálasodni |
| A kék gőzben ott borong – |
| Kebelem, hajh! mint szorong. |
|
199. Dal
Nem érettem sohajtozott – |
| Fojtsd meg, óh kín! szívemet! |
Nyílj meg, óh föld! szakadj rám ég! |
E pontban itt hadd legyen vég: |
| S te, ki megölsz, vad lélek! |
| Légy boldog! ha nem élek. |
|
|