Öröm-teremtő vagy te, nem a halál |
Mord képe, lantom tiszteletedre zeng |
| Óh édes Álom! földi tündér- |
| Isten! erő s nyugalom királyja! |
|
Te, bár belőlem főzze ki volt erőm |
A munka, mégis nem hagyod a halál |
| Vermébe testem dűlni: ismét |
| Visszateremtheted azt erőddel. |
|
Reám fuvallod lelkedet édesen |
S hattyúpehellyel tölt puha ágyadon |
| Altatsz, verejtékem patakját |
| Mély nyugovásom alatt letörlöd. |
|
Apadni kezdett véremet éltető |
Balzsammal, amíg karjaidon vagyok, |
| Rengetve gyengén, felvegyíted |
| S életerőt tagaimba folytatsz. |
|
A bánat és gond nappali fellegét, |
Mely mennykövekkel rakva fejem felett |
| Egymásra tornyodzott, elűzöd |
| Képzeletim beborúlt egéről. |
|
Előle, tündér-szárnyakat a sebes |
Képzésre fűzvén, engemet elragadsz |
| Jázminnal ültetett mezőre |
| S hordozol a madaraknak édes |
|
Koncertje közt. Majd átviszel a kegyes |
Lelkekhez a víg Éliziomra, hol |
| Léthének örvényébe hagyván |
| Búmat, ezernyi öröm legeltet. |
|
Ha engem onnan visszahozol, ragadsz |
Oly hív barátom tiszteletére, kit |
| Zártak el, és kebelébe nyugtatsz. |
|
Az ó-világnak, mellyet az éh idő |
Acélfogával morzsola semmivé, |
| Lételt teremtesz s vissza-bájolt |
| Díszeivel hozod azt előmbe. |
|
Te nékem a sírt, mellybe szerelmesim |
Ama Tirannak széki előtt dohos |
| Vedrekbe meghűlten nyugosznak, |
| Felnyitod, s megavúlt porukból |
|
Mint Isten – amit nem tehetett soha |
Még egy halandó – visszateremtheted |
| Árnyékjok, és lelket fuvallván |
| Portagaikba, velök beszéltetsz. |
|
Te engem a menny szent kapuján belől |
A csillagoknak számtalan és tüzet |
| Mennyei szárnyaidon viszel be. |
|
Ott a Teremtő széki körűl mutatsz |
Olyan csudákat, mellyeket aki még |
| Innen van a síron, erőtlen |
| Testi szemével előre nem lát. |
|
Teáltalad vitt titkainak bezárt |
Házába már sok szentet az Ég Ura, |
| S végzési szent könyvét kinyitván |
| Megmutatá nekik a jövendőt. |
|
Így nem halálnak képe vagy: én azért |
Téged köszöntlek. Jőjj! hogy erőt teremts |
Bennem, bekenvén balzsamoddal; |
| Jőjj! s az Egekbe ragadj el engem. |
|
|