Virág Benedek
Károly győzedelme Oszteraknál*

Mart. 21. 1799.

 
Quis Martem tunica tectum adamantina
Digne scripserit?*
Hor.
„Fegyverre Párizs népe!” kiált megint
A vad szabadság versenyes angyala,
 S bűnös dicsőségjek helyére
 Számtalanok dühösen rohannak.
Víg a gonoszság lelke, ha lelke van!
És a legázolt emberiség felett
 Építni mér, emlékezetre!
 Templomot, oszlopokat magának.
Midőn nyerít a pajkos öröm, s magát
Hízlalja lármás múlatozásaiban:
 A dolgos és ártatlan inség
 Sír, szomorú mezejére nézvén.
A telhetetlen szörnyeteg átkozott
Örvénye (tarts, tarts tőle magyar haza!)
 Véres veritékjét befalta.
 S meddig agyarkodik e gonoszság? –
Elődeinktől ránk maradott dicső
Kincsünk, szabadság! a te neved szelíd,
 Áldott! hatalmas karjaidnak
 Mennyköve nemzeteket nem öldös!
Királyi székben vagy te, s uralkodol!
De nem kegyetlen fegyvered akkor is,
 Midőn az álnokságot, aki
 Trónusod ellen irígy, alázod.
Oh! a te zászlód szárnyai közt forog
Károly, vitézek fénye! te adsz neki
 Rettenthetetlen szívet és győz
 Hercegi kedvesed Oszteraknál!



Hátra Kezdőlap Előre