Oh Phyllis! nemigen gyakorta járnak |
Már a csintalan ifjak ablakodra, |
Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra: |
„Alszol Phyllis? aludj”. S magadra zárnak. |
|
Eltűntét röhögik vidám sugárnak: |
Nem vágynak vetekedve bal karodra |
Mint hajdan, sem örömszülő borodra; |
Rózsákról koszorút fejekre várnak. |
|
Nékik zöld kikelet virága tetszik, |
Melyeket gyenge Zaphyr szelíd kezével |
Dajkált, s óva nevelt egek vizével. |
|
A lombot, ha csörög s törik, lemetszik, |
S hajtják Mulciber égető kohába. |
Vagy széltől zajosan folyó Dunába. |
|
|