Virág Benedek
1. Az elhervadt Phyllishez*

Oh Phyllis! nemigen gyakorta járnak
Már a csintalan ifjak ablakodra,
Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra:
„Alszol Phyllis? aludj”. S magadra zárnak.
Eltűntét röhögik vidám sugárnak:
Nem vágynak vetekedve bal karodra
Mint hajdan, sem örömszülő borodra;
Rózsákról koszorút fejekre várnak.
Nékik zöld kikelet virága tetszik,
Melyeket gyenge Zaphyr szelíd kezével
Dajkált, s óva nevelt egek vizével.
A lombot, ha csörög s törik, lemetszik,
S hajtják Mulciber égető kohába.
Vagy széltől zajosan folyó Dunába.



Hátra Kezdőlap Előre