Kis János
Hajós ének*

Szerettim édes honja,
 Indúl hajóm feléd,
Hűsége lánca vonja
 Szülöttödet melléd.
Örömkönnyekre csordúl
 Szemem, ha rád tekint,
Napom hol délre fordúl,
 S vidám reményre int.
Eléri végre sajkám
 Nyugalma szent helyét,
Öledbe, drága dajkám,
 Veszed fiad fejét.
Örökre zöld virággal
 Fűzöd hajam körül;
Halhatlan ifjusággal
 Jövő időm örül.
Mi szép letenni kormányt
 A sors ha üldözött!
Feledni, mely veszély hányt
 Habok s szelek között.
S fiúi indulattal
 Ajánlni napjait
Az égnek, áldozattal
 Köszönvén gondjait!
Nekem jut e szerencse,
 Nekem jutalmamúl.
Nyűgöm kemény bilincse
 Aranyfonalra nyúl,
Mely istenek kertjébe
 Híven vezérl, amíg
Szelíd öröm keblébe
 Jutok, szebb honomig.
Kies liget keríti
 Magános házamat,
Folyókút hívesíti,
 Virágos halmomat,
Hol csendesen csorognak
 Időm patakjai,
Zajogva míg zuhognak
 Világ nagy habjai.
Szobámban három oltárt
 Tinéktek helyhetek,
Kik ég szerettitől járt
 Uton vezérletek:
Neked, kilenc szelíd szűz*
 Feje, Uránia,
Neked, baráti szent tűz,
 S neked Cypris fia.



Hátra Kezdőlap Előre