Partra szállottam. Levonom vitorlám. |
A szelek mérgét nemesen kiálltam. |
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben |
|
Béke már részem: lekötöm hajómat, |
Semmi tündérkép soha fel nem oldja, |
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe |
|
Bár nem oly gazdag mezeim határa, |
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza, |
S nem ragyog szentelt ligetek homályin |
|
Van kies szőlőm, van arany kalásszal |
Biztató földem: szeretett Szabadság |
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől |
|
Vessen a végzet valamerre tetszik, |
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem: |
Mindenütt boldog megelégedéssel |
|
Csak te légy vélem, te szelíd Camoena! |
Itt is áldást hint kezed életemre, |
S a vadon tájék kiderült virány lesz |
|
Essem a Grönland örökös havára, |
Essem a forró szerecsen homokra: |
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena, |
|
|