Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. |
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. |
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok |
| Közt nem lengedez a Zephyr. |
|
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között |
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein |
A csermely violás völgye nem illatoz, |
| S tükrét durva csalét fedi. |
|
A hegy boltozatin néma homály borong. |
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. |
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: |
| S most minden szomorú s kiholt. |
|
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, |
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg! |
Minden csak jelenés, minden az ég alatt, |
| Mint a kis nefelejcs, enyész. |
|
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, |
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli |
Nektárját ajakam, még alig illetém |
|
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. |
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! |
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti |
|
|