A Szentírásnak igaz értelmére bizonyos módot rendelt az Úristen

Ha gondot visel az Isten mireánk, úgymond Szent Ágoston+, kétség nélkül higgyük, hogy bizonyos módot adott az igazságnak esméretiben, mely által az Istenhez jussunk. Mivelhogy azért a keresztyénségben támadt visszavonások fondamentoma a Szentírásnak különböző értelméből származik, annak okáért szükség, hogy az Istennek gondviselése a Szentírásnak igaz értelmére is bizonyos módot rendelt légyen. Mert a Szentírás igazgató kötél és próbakő, sőt oly kétélű pallos, mely minden tévelygést elronthat, de úgy, ha ezzel nem valami kótyagos fejű ember él az ő tetszése szerént, kinek mint részeg embernek kettőzik a szeme, kereng az agya; hanem ha az ő igaz értelme és magyarázatja szerént vétetik. Mivelhogy azért az Írás csak az ő igaz értelmében lehet bizonyos próbakő, annak okáért, ha az igazságnak esméretire akarta az Úristen vinni az Írás által az embereket, kétség nélkül bizonyos módot kellett adni annak igaz értelmében, holott az Írás, ha igazán nem magyaráztatik: hamisságra, nem igazságra viheti az embert.

És jóllehet, ebben nem lehet semmi visszavonás, mindazáltal rövideden így bizonyítom meg, hogy a Szentírás igaz értelmét bizonyosan megértheti minden ember. Az Úristen mindeneket arra kötelez az ő parancsolatjával, hogy az igaz hitben megmaradjon, az eretnekségeket eltávoztassa, és hogy mindnyájan egyetértsünk, a visszavonásokat eltávoztassuk. Ezekre az Úristen nem kötelezne minket, ha meg nem tarthatnók ezt az ő parancsolatját. De lehetetlen, hogy ezeket megtarthassuk, ha az Isten bizonyos és eltévelyedhetetlen kalaúzt nem mutatott volna a Szentírás igaz értelmére. Mert ha az, aki az Írás értelmét előnkbe adja, megcsalatkozhatik és eltévelyedhetik, egy az, hogy soha lelkiesméretünk meg nem nyughatik az ő magyarázatján, mivelhogy tudjuk, hogy ebben a magyarázatban eltévelyedhetik, és így felbomlik a hit, mely minden kételkedést kirekeszt; más az, hogy ettűl az Írás értelmének megcsalatkozható mesterétűl, tévelygésre s eretnekségre is vitethetünk, és ami legveszedelmesb, módunk sem leszen benne, hogy megesmérjük tévelygésünket.

Holott azért jól látjuk, hogy mind a régi, s mind az mostani tévelygések az Írásnak hamis értelméből származtak, ha bizonyos és megcsalatkozhatatlan mód nincs az Írásnak igaz értelmében, sem az egyezség meg nem tartatik, sem az eretnekségek meg nem esmértethetnek és el nem távoztathatnak, sem a hívek lelkiesmérete meg nem nyughatik, hanem szüntelen rettegésben és kételkedésben marad.




Hátra Kezdőlap Előre